Márai Sándor: A nagyság átka

  • Bod Péter
  • 2012. február 29.

Könyv

Az elsősorban regény- és naplóíróként ismertté vált Márai publicisztikai tevékenységéről kapunk egyre átfogóbb képet abban a sorozatban, amely a szerző újságcikkeit gyűjti össze.

Jelen kötetben az író 1937 és 1939 közötti hírlapi tárcáiból százhúsznál is több olvasható, amelyek egyfelől érdekes történelmi időben születtek, másfelől éppen arra az időszakra estek, amikor - az elhunyt Kosztolányi helyére - az Ujságtól a Pesti Hírlaphoz érkezett az akkor már rangos írónak számító Márai. Kordokumentumnak sem utolsó ez az anyag, amely egyfajta keresztmetszetét adja a sztálini leszámolások magyarországi recepciójának. Bármilyen hermetikusan zárt világ is volt abban az időben a Szovjetunió, meglepő tájékozottsággal és tisztánlátással találkozunk Márai e témáról szóló cikkeiben (Radek, Derűs képek, Orosz hírek, Rettenetes József, Papír). Nemcsak tud, de ír is a Kirov-gyilkosságról, a hadsereg tisztikarában és az állambiztonsági szolgálatok legfelsőbb szintjein zajló tisztogatásokról. A zsurnalisztika eszközeivel mélyre ásva A rejtély (1938) című cikkében foglalkozik a szovjet állapotokkal. Ebben megállapítja: vagy igaza van Sztálinnak, és húsz év terror után is nélkülözhetetlen perbe fogni az államapparátus csúcsain lévőket, mert azok külföldi zsoldban állnak; vagy nincs igaza Sztálinnak, amiből egyenesen következik, hogy hatalmát csak a terror eszközeivel képes fenntartani. "Ez a két lehetőség. Harmadik nincs."

Bár az 1945-ben hazatért moszkovita kultúrpolitikusok sakálként vetették magukat a polgári liberális Máraira (Lukács György egész életművét kártékonynak nevezte), soha nem tették szóvá e cikkekben megfogalmazott állításait, ami legalábbis tűnődésre késztet - hiszen a magyar kommunista pártelit szellemi lenézésével volna egyenértékű azt feltételezni, hogy nem ismerték ezeket az írásokat.

Helikon Kiadó, 2011, 456 oldal, 4990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.