Jelen kötetben az író 1937 és 1939 közötti hírlapi tárcáiból százhúsznál is több olvasható, amelyek egyfelől érdekes történelmi időben születtek, másfelől éppen arra az időszakra estek, amikor - az elhunyt Kosztolányi helyére - az Ujságtól a Pesti Hírlaphoz érkezett az akkor már rangos írónak számító Márai. Kordokumentumnak sem utolsó ez az anyag, amely egyfajta keresztmetszetét adja a sztálini leszámolások magyarországi recepciójának. Bármilyen hermetikusan zárt világ is volt abban az időben a Szovjetunió, meglepő tájékozottsággal és tisztánlátással találkozunk Márai e témáról szóló cikkeiben (Radek, Derűs képek, Orosz hírek, Rettenetes József, Papír). Nemcsak tud, de ír is a Kirov-gyilkosságról, a hadsereg tisztikarában és az állambiztonsági szolgálatok legfelsőbb szintjein zajló tisztogatásokról. A zsurnalisztika eszközeivel mélyre ásva A rejtély (1938) című cikkében foglalkozik a szovjet állapotokkal. Ebben megállapítja: vagy igaza van Sztálinnak, és húsz év terror után is nélkülözhetetlen perbe fogni az államapparátus csúcsain lévőket, mert azok külföldi zsoldban állnak; vagy nincs igaza Sztálinnak, amiből egyenesen következik, hogy hatalmát csak a terror eszközeivel képes fenntartani. "Ez a két lehetőség. Harmadik nincs."
Bár az 1945-ben hazatért moszkovita kultúrpolitikusok sakálként vetették magukat a polgári liberális Máraira (Lukács György egész életművét kártékonynak nevezte), soha nem tették szóvá e cikkekben megfogalmazott állításait, ami legalábbis tűnődésre késztet - hiszen a magyar kommunista pártelit szellemi lenézésével volna egyenértékű azt feltételezni, hogy nem ismerték ezeket az írásokat.
Helikon Kiadó, 2011, 456 oldal, 4990 Ft
