Reneszánszát éli a retró, újra divat a prequel, felnőttként megismert karakterek kamaszkorát pedig azért is hasznos feldolgozni, mert nem kell bíbelődni azzal, hogy késszé érleljék a karaktert, elég csak megfosztani felnőttségétől, és máris kész az ifjú Indiana Jones, a süldő Sherlock Holmes és a jampec James Bond. Ezúttal pedig a tavaly felmikrózott X-akták két ügynökét érte utol a kamaszkor. A 17 éves Mulder és a 15 éves Scully is megkapta a maga regényét, előbbi A káosz ügynöke, utóbbi Az ördög ügyvédje címmel; ezek alighanem a legkínosabb címadások az X-akták történetében.
Kami Garcia könyve ugyan elég látványosan próbálkozik a húga eltűnése után megszállottá váló Muldert hitelesen bemutatni, még olyan apróságokra is odafigyel, mint a napraforgómagok kényszeres rágcsálása vagy Fox fotografikus memóriája, amire valóban találunk utalást már a széria első részében is. Ezen felül azonban semmiben sem képes hozni az X-akták-hangulatot, ami a túlspilázott, ám valójában jelentéktelen végkimenetellel végződő bűnügyben mutatkozik meg a legjobban. A káosz ügynöke közelebb áll a Kincsvadászokhoz mint az X-aktákhoz, de legalább aki nosztalgiázni akar, az duplán jól jár.
Nem úgy Jonathan Maberry, akinek lényegesen nehezebb dolga volt, és nemcsak azért, mert Scully a sorozat elején sokkal kidolgozatlanabb – afféle akadékoskodó Watsoninaként kerül Mulder mellé –, hanem mert lényegesen gyengébb író. Miközben részletesen mutatja be a kertvárosban ciripelő tücskök társas életét, olyan direkten erőszakolja bele azt a pár klasszikus motívumot Az ördög ügyvédjébe, hogy az már-már paranormális.
- svébis -
Kami Garcia: A káosz ügynöke. Fordította: Tábori Zoltán. Jaffa, 2017, 268 oldal, 3490 Ft
Jonathan Maberry: Az ördög ügyvédje. Fordította: Rézműves László. Jaffa, 2017, 352 oldal, 3490 Ft
