Miután a potenciális vevő a könyv hátlapján található ajánlót elolvasta, nagy eséllyel a pénztárcája után nyúl, és közben talán még az is végigfut az agyán, milyen ügyesen választott a kiadó. Hiszen ebből a „klasszikus” krimiből maga Alain Delon forgatott „nagy sikerű” filmet (Ne ébreszd fel az alvó zsarut!), ráadásul a több mint három évtizede íródott regény egyértelműen aktuális, „rólunk, nekünk szól”. Jól hangzik, nem? Csak sajnos nem igaz.
Már a Delon-filmet is túlzás nagy sikernek nevezni, a könyv meg pláne nagyon messze van a klasszikus szó minden értelmétől. A politikusok markában tartott, korrupt igazságszolgáltatás ellen fellázadó, a bűnözőket halomra gyilkoló rendőrök pedig az égvilágon semmit nem mondanak el Magyarországról. Az arcpirítóan didaktikus alapállítás – a hatalom keze mindenhova elér, a bűnösöket futni hagyják – persze a világ bármely pontján átélhető, csak éppen semmi tétje nincs. Ahhoz az kéne, hogy a hátlapon belengetett morális dilemmák legalább futólag felmerüljenek. Mert az nem morális dilemma, hogy a velejükig gonosz baloldali politikusoknak van-e igazuk, akik lepaktáltak a pedofilokkal, vagy a velejükig gonosz félnáci rendőröknek, akik válogatás nélkül trancsíroznak fel mindenkit, aki az útjukba áll.
A mindkét oldallal bátran szembeszegülő nyomozópárosnak nem sikerült rétegzett vagy legalább valószerű személyiséget kitalálni, a többi karakternél ilyesmire nem is törekedett a régi vágású ponyvaregények stílusában fogalmazó szerző.
Fordította: Bayer Antal. Athenaeum, 2017, 204 oldal, 2499 Ft
