Könyv

Frédéric H. Fajardie: Így jár minden politikus bűnöző!

  • - urfi -
  • 2017. október 14.

Könyv

Miután a potenciális vevő a könyv hátlapján található ajánlót elolvasta, nagy eséllyel a pénztárcája után nyúl, és közben talán még az is végigfut az agyán, milyen ügyesen választott a kiadó. Hiszen ebből a „klasszikus” krimiből maga Alain Delon forgatott „nagy sikerű” filmet (Ne ébreszd fel az alvó zsarut!), ráadásul a több mint három évtizede íródott regény egyértelműen aktuális, „rólunk, nekünk szól”. Jól hangzik, nem? Csak sajnos nem igaz.

Már a Delon-filmet is túlzás nagy sikernek nevezni, a könyv meg pláne nagyon messze van a klasszikus szó minden értelmétől. A politikusok markában tartott, korrupt igazságszolgáltatás ellen fellázadó, a bűnözőket halomra gyilkoló rendőrök pedig az égvilágon semmit nem mondanak el Magyarországról. Az arcpirítóan didaktikus alapállítás – a hatalom keze mindenhova elér, a bűnösöket futni hagyják – persze a világ bármely pontján átélhető, csak éppen semmi tétje nincs. Ahhoz az kéne, hogy a hátlapon belengetett morális dilemmák legalább futólag felmerüljenek. Mert az nem morális dilemma, hogy a velejükig gonosz baloldali politikusoknak van-e igazuk, akik lepaktáltak a pedofilokkal, vagy a velejükig gonosz félnáci rendőröknek, akik válogatás nélkül trancsíroznak fel mindenkit, aki az útjukba áll.
A mindkét oldallal bátran szembeszegülő nyomozópárosnak nem sikerült rétegzett vagy legalább valószerű személyiséget kitalálni, a többi karakternél ilyesmire nem is törekedett a régi vágású ponyvaregények stílusában fogalmazó szerző.

Fordította: Bayer Antal. Athe­na­e­um, 2017, 204 oldal, 2499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.