Szilveszter éjszakáján Los Angelesben meghalt David Bornstein. Nem tudom, mennyire ismerős e név, az Andersen együttes alapítóinak egyike, szövegírója, énekese volt ő. Meglehet, David volt az Andersen, szomorú történet, talán nem haragszanak meg a társai e sarkításért.
David szülei Magyarországon születtek, édesapja megjárta Auschwitzot, mielőtt Amerikába települt. Újvilág, új élet, egy vízvezeték-szereléssel foglalkozó céget alapított, az utóbbi években David is gyakran beszállt. Kemény, gyakorlatias ember hírében állt, aki ugyan Davidnek is kézzelfoghatóbb kapaszkodót szánt, támogatta képzőművészeti tanulmányai végzésében is. Los Angeles zsidónegyedében laktak, "itt nem zsidóznak, itt keresztényeznek", ironizált David látogatóinak.
A család gyakran járt haza, Davidet különösen vonzotta az európai légkör, kultúra. 1990-ben Los Angeles-i gimnáziumi zenekarával, a Gasoline-nal érkezett, majd Dannel, a barátjával itt ragadt. "Kint is ugyanezt csináltam, de semmit nem értem el vele; menekülni akartam előle, úgyhogy amikor idejöttem, otthon hagytam a gitáromat. Aztán az éjszakában összejöttem a Laciékkal (Kollár), baromira tetszett a zenekaruk, a Boann, s próbálni kezdtünk" - mesélte (MaNcs, 1992. szeptember 17.) az Andersen születéséről, majd a dalszövegeket érintve heroinos tapasztalataira is utalt. "Az ólomkatona esete a heroinnal" - ezzel a felcímmel jelent meg beszélgetésünk.
David kábítószeres múltja amúgy nem igazán volt téma a zenekarban. Szabadulni akart tőle, és úgy tűnt, túl van rajta. Ráday utcai bérelt lakásában pezsgő élet folyt, közel esett a Tilos az Á, és az Andersen pompásan startolt, négy klipjét is sugározta a Music TV. Szülei segítségével David hangstúdiót nyitott, ha valamikor, hát ezekben az években felülemelkedhetett gyökértelenségén. Az Andersen a Kispál és a Borz és az Új Nem mellett az alternatív rock új nemzedékének egyik legnagyobb ígéretévé vált.
Aztán, ahogy meghiúsultak az angliai és amerikai kiadási remények, azzal is számot kellett vetni, hogy az itteni népszerűségük sem töri át egy-egy kazetta pár száz példányos eladásának korlátait. Az a forrás, ami a kezdeti lelkesedésből és intenzív együttlétből fakadt, ´94-re kiszáradt, élni kellett, boldogulni kellett: felemésztődött a zenekar.
1994-ben szívműtéten esett át az édesapja, David visszament, s gyakorlatilag ott is maradt. Grafikusként próbált munkát találni, de inkább a papa cégében dolgozott. A következő évben készített egy demókazettát, In Watermelon Sugar, egyedül; majd egy helyi trió, a Cinamon Ford basszusgitárosa lett. Úgy volt, hogy ´96 tavaszán velük érkezik Pestre, de nem jött össze a turné, egyedül jött. Azokra a hetekre újra összeállt az Andersen, a Picassóban, Tölgyfában, FMK-ban lépett fel. Boldog, szomorú dal.
Tavasszal még gyanítani sem lehetett, hogy baj történhet. A félelem ősszel kezdődött: valami pocsék anyagtól meghalt Dan. Andersenes társai úgy gondolták, talán szerencsésebb lenne, ha megint idecsalhatnák Davidet, csak hát hetek, hetek. Erre az időre esett, hogy elhagyta a barátnője is.
Úgy tudom, az év végén már igen rossz állapotban volt, és minden pénzét heroinra költötte. Az otthontalanság érzése, amely korábban is jellemezte, most feneketlen magánnyal párosult. Szilveszter éjszakáján bulizni hívták a haverjai, de inkább egyedül kívánt maradni. Nem hinném, hogy öngyilkos akart volna lenni, miként arról sincs szó, hogy nem tudta egészen pontosan, hogyan fogja végezni. Amikor rátaláltak, már halott volt. Harmincegy évet élt.
Halk szavú, barátságos, igen érzékeny és finom embernek ismertem meg, akitől távol álltak a "rockos" sablonok. Azt mondta a hasonszőrűekre: "gyógyegér". Hát így. A heroin éve; vége, folyt. köv. Milyen mocsokság. Nagyon kedveltem ezt a pasit.
Marton László Távolodó
Köszönet Kárpáti Józsefnek és Németh Róbertnek.
Andersen-kazetták: The Laughing Cow And Other Stories; Merry Misery
