Eörsi István - mint írja - valahová elhányta Vásárhelyi Mária Magyar Hírlap-béli cikkét, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy egy teljes kolumnán át vitázzon vele, mondván, "ha nincs szöveg, akkor idézgetés helyett egy vödröt bocsátok le kedélyem mély vizébe, és az olvasó igya meg, amit felhúzok onnan".
Hm. A máskor ritka világos logikával fogalmazó Eörsinek is lehet persze rossz napja, de hogy számos vitapartnere közül miért épp az általa is kedvelt Vásárhelyi Máriát tiszteli meg azzal, hogy elő sem veszi a vitatott szövegét, rejtély. Igaz, ha előkerítené a cikket, nem írhatna olyasmiket, hogy "Vásárhelyi Mária sikolya, észérvek formájában megnyilatkozó irracionális lávakitörése egyszer csak megvilágosította az elmémet. Annak tudása robbant fel benne, hogy ebben az országban a kommunisták 1945 után meghatározatlan mennyiségű bűnt követtek el, és hogy közülük a legjobb hiszeműek sem mondhatják magukat ártatlannak."
Eörsivel ellentétben nekem elképzelésem sincs, minek a tudása robbanhatott fel V. M.-ben, viszont - ugyancsak vele ellentétben - előttem a szöveg. Így aztán látom, amit Eörsi érthetően nem, hogy a cikkben szó sincs bűnről, ártatlanságról, kommunistákról, erről az egész megvilágosító lávakitörésről. Vásárhelyi Mária tényszerűen csak annyit közöl, hogy nem járul hozzá a saját és társai gyerekkoráról folytatott, jó évtizede fölvett nyolcórás beszélgetésből másfél órára összevágott dokumentumfilm televíziós sugárzásához. S miután a megszólaltatottak többsége ugyanígy gondolkodik, úgy döntöttek, nem engedélyezik, hogy valamikori közös vallomásuknak e kurta változata a képernyőre kerüljön. Szerintük ugyanis e filmhez erős személyes közük van, míg Eörsi szerint - s ez az egyetlen konkrét vitapont közöttük - nincs. "A mű kizárólag készítőjének tulajdonjoga" - szögezi le, később arról ír, hogy az úgymond "beszélgetőtársak" a "szellemi tulajdon fölött nem rendelkeznek". A snagovi gyerekeket a színészekhez hasonlítja: "És mit változtat a szereplők jogi helyzetén, hogy jó vagy rossz filmhez adták-e oda a küllemüket és a hangjukat? Akkor miért ne tilthassák be a színészek is a közreműködésükkel készült filmet, ha ez nem tetszik nekik?"
Nem tudom, hogyan rendelkezik a polgári törvénykönyv a szellemi tulajdonról (őszintén szólva nem is érdekel), de nem hiszem, hogy az ügyet tulajdonjogilag kéne megoldani. Szerződést aláíró, szerepet eljátszó színészeknél, kikkel Eörsi Vásárhelyiéket egy kalap alá veszi, talán igen. Józan ésszel azonban nehezen vitatható, ha valaki a legkényesebb gyerekkori emlékeiről vall a kamera előtt, akkor nem másvalaki szellemi produkciójához szegődik el: a végeredményhez személyes köze van, az elkészült mű az ő filmje is, legalább annyira, mint a rendezőé. Rendszeres látogatója voltam valaha a betiltott filmek vetítéseinek - Eörsivel, Vásárhelyivel együtt -, de most eszem ágában sem volt elmenni megnézni Ember Judit e művét (holott munkásságát mérhetetlenül tisztelem), mert ízetlennek érezném olyan emberek vallomásait bámulni, akik nem akarják, hogy nézzem őket. Ha valamihez, ehhez, úgy vélem, joguk van.
Vásárhelyi Mária másik sérelme, hogy vétójukkal kapcsolatban úton-útfélen "betiltást" emlegetnek. Ezt tette az Élet és Irodalomnak adott interjújában, sajnos, Ember Judit is, holott ő, ki sokszor volt a valódi cenzúra áldozata, igazán tudhatja, mi a különbség a politikai cenzúra és a filmben szereplők személyiségi jogai között. A politikai hatalom ugyanis tökéletesen illetéktelen, amikor arról dönt, megnézhetek-e egy filmet vagy sem. Az életüket elmesélő snagovi gyerekek helyzete ebből a szempontból talán mégiscsak más. Ember Judit igazságtalan indulatát megértem, elvégre a saját munkájáról van szó, annál kevésbé az ÉS riporteréét, akinek - ha már a másik felet nem szólaltatta meg - magának illett volna a lehetséges ellenérveket elősorolnia ahelyett, hogy uniszónóban helyesel riportalanyának, mintha szamizdatban szidnák együtt jóízűen a pártközpontot. (Ember Judit egy későbbi Magyar Hírlap-interjújában, melyben kevésbé aláadott kérdésekkel szembesül, jóval megértőbben nyilatkozik filmjének szereplőiről.)
A betiltás-vádat megismétli Eörsi is: "Marcsi - mondanám a legszívesebben -, hogy a fenébe lehetsz te, akár csak egy pillanatig is, egy szellemi termék betiltásának pártján?" Szegény Vásárhelyi, hiába bizonygatta oldalakon át, ez mégsem volna betiltás, Eörsi annyi fáradságot sem vesz, hogy érdemben vitatkozzon vele. Elhányta valahová a cikkét, nem találja. Az ember meg csak ámul: ha Eörsi így vitázik a barátaival, hogy bánik az ellenségeivel? Épp ő és Ember Judit ne tudná pontosan, mit is jelent a világnak e szögletében a betiltás szó? Õk ketten, akik a nehéz években is bátraknak és tisztán látóknak bizonyultak (s váltak ezért a valódi cenzúra áldozataivá)?
S még nincs vége, sajnos. Eörsi, s ez már igazán nem vidító, belekeveri az ügybe, családilag, Vásárhelyi Mária apját is. Nem jelenhetnek meg olyan cikkek, írja, amelyekről feltételezhető, nem felelnének meg id. V. M. ízlésének; a szerkesztők ugyanis nem szeretnék az id. V. M. vezette Soros Alapítvány jóindulatát elveszíteni. Eörsi megengedi ugyan, hogy erről nem Vásárhelyi Mária felmenője tehet, de szerinte nálunk ez így működik. Mindebből azt a következtetést vonja le, ha Vásárhelyi Mária tiltakozik a róla is szóló film bemutatása ellen, akkor valószínűsíthető, hogy a következő Magyar Filmszemle zsűrije, tekintettel a papára, a fentebb taglalt szervilizmustól vezettetve nem ad majd díjat Ember Juditnak, merthogy "a legtöbb zsűritag feltehetően nem iszonyodik a Soros Alapítvány támogatásától".
Így, a végére aztán minden rendesen összekeveredik: Vásárhelyi Mária a saját apjával, mindketten a Sorossal, aztán bekerül a képbe a még össze sem állt, de máris rossz jelleműnek feltételezett fesztiválzsűri, amely vélhetően azért nem díjazza majd a filmet, mert "nem iszonyodik a Soros Alapítvány támogatásától". Túl sok itt a feltételezés. Az apa ugyanazt gondolja, mint a lánya. A Soros Alapítványon keresztül bosszút áll. Vagy nem, de sokan majd azt feltételezik (különösen, ha elolvassák Eörsi cikkét). A filmszemle zsűrije ezért nem mer a szíve szerint dönteni. (Nem lesz könnyű helyzetben ezek után a zsűri, ha mégis nevezik A snagovi gyerekeket, és történetesen nem ad díjat neki. Az isten se mossa le róluk...) Az összehívandó zsűri olyan tagokból fog állni, akik "nem iszonyodnak a Soros Alapítvány támogatásától". Ezt csak úgy lehetne elkerülni, ha olyanokból állna, akik ettől köztudomásúan iszonyodnak. Ez lenne a jó Eörsinek? Nem valószínű.
Egyre kínosabb fordulatokat vesz ez a szerencsétlen vita. Megértem Eörsit, amiért védi a makulátlan tisztességű Ember Juditot, miként ezt mindig is tette, mert egyetlen filmes sem tett többet Ember Juditnál a magyar félmúlt sötét foltjainak megvilágosításáért. De most mintha mégsem ugyanerről a gerillaharcról lenne szó. Sehogyan sem tudom Vásárhelyi Máriát, Rajk Lászlót és társaikat Bereczcel, Knopp-pal és a többi betiltóval azonosítani. Sem a nagy példányszámú lapok kolumnás cikkeiben betiltást emlegetőket a hajdani betiltottakkal. Eörsi Istvánt Eörsi Istvánnal.
Báron György
