Könyv

Balatoni panoptikum

Katona Csaba: Professionatus spielerek

  • Bán Zoltán András
  • 2016. március 11.

Könyv

Manapság mintha ismét sikk lenne a lokálpatriotizmus.

Persze ez csak akkor több üres hőzöngésnél, a kis haza hamis öntudatánál, ha valódi ismeretekkel, komoly helyi tudással párosul, ha az öntömjén helyett önismeretre szorító anyagot kapunk. Katona Csaba éppen ilyesfajta tudásanyagot gyűjtött össze nagyszerű kötetében, melynek alcíme tökéletesen jelzi ki tárgyát: „Arcok és történetek Balatonfüred múltjából”. Részletgazdag portrék, majdnem irodalmi igénnyel megrajzolt történetek – szigorú filológiai igényességgel, éber forráskritikával. És a lokális tárgy szerfölött alkalmas, hogy ábrázolása révén nagyobb dimenziókat is megérezzen az olvasó. Füred ugyanis amolyan olvasztótégelyként érzékelhető, ahol már a 19. század közepe óta megfordult szinte az egész magyar irodalmi és politikai élet összes kulcsfigurája. Jókai így írja le ezt: „Öreg zászlós urak, régi hangzatos időkből nagyrabecsült nevek, országos capacitások a megyei világból, deli úrhölgyek, fiatal mágnások, lelkészek, tanárok minden felekezetből, kisebb nagyobb nevek mind egy barátságos ismerős körré alakulva, melly egymást szívesen üdvözli, a közbeszéd tárgyából ki nem fogy, sem nagyságát, sem kicsinységét nem érezteti a másikkal, minden élvezetet megoszt mindenkivel, az első szóra kész és előzékeny bármily okos indítvány felkarolására s iparkodik óráit kellemessé tenni: ezekből áll Balaton-Füred fürdőközönsége.”

Ez természetesen erősen eszményített felfogás; hogy mennyire, azt éppen Katona Csaba kötete bizonyítja, amelynek nem titkolt célja, hogy ha porrá nem is zúzza, de némileg árnyalja a széplelkű ábrándokat. Bártfay László naplójából idézve megvillantja, hogy a vele sétálgató Vörösmarty látott mást is Füreden, mint lánglelkű hazafiakat és szende delnőket. „A kanyargó árnyas utakon, több sétálóval találkozánk: két tisztességesen öltözött korosabb asszonnyal is, kik között egy gyönyörű arcú leányka lépdelt, virító színekkel a ragyogó szép szemmel, rózsaszín mantillában. Elhaladván mellettük, dicséretekre fakadtam, mert valóban a lány hódító arcú volt. Lendvay megsúgá: hogy a két asszony kereskedik, s a leány portéka, s azt árul, amit megvásárolni nem lehet. Hallám később, hogy a postaház tele van kéjleányokkal: Pestről mindenféle színű, korú és szőrű egy sereg jöve oda. Ezeknek a sétahelyen csak akkor szabad megjelenniük, amidőn a becsületes dámák onnan eltakarodnak, azaz olyanok, kik nyilván nem ismeretesek arról, hogy a postaházba tartoznának.” És gondoljunk bele, hogy a szövegben említett híres színész, Lendvay Márton és Laborfalvy Róza (Jókai későbbi felesége) törvénytelen gyermeke volt az a II. Róza, akit örökbe fogadott a nagy író, és aki aztán ugyancsak egy törvénytelen gyermeknek adott életet (az apa gróf Andrássy Gyula volt), aki később III. Róza néven lett a körképes Feszty Árpád felesége, és aki gyermekkora nyarait a híres Jókai-villában töltötte Balatonfüreden. És ha ehhez hozzátesszük, hogy Jókai 1899-ben éppen az itteni sétányon kérte meg a nála 5 évtizeddel fiatalabb színésznő, (Grósz) Nagy Bella kezét, akkor láthatjuk, hogy kissé földhözragadtabb értelemben is olvasztótégelynek nevezhető Füred földi vidéke. Mindezt remekül érzékelteti a 16 tanulmányt tartalmazó, szépen illusztrált kötet.

Bevallom, számomra mégis a portrék adták a legtöbbet. Közülük is kimagaslik „a nemzet bárója” néven befutott Bizay Mihályról festett rémisztő arckép. Bizay, ez a Békés megyei Gyuláról elbitangolt kereskedőfiú: szörnyeteg volt, de ez mintha nem zavart volna senkit. Tökéletes jellemzésére álljon itt a Vasárnapi Újság 1884-es nekrológjának egy szakasza: „Hírességét az tette, hogy mindenki ismerte, minden valódi ok nélkül”. Örök magyar típus, máig él, legutóbb talán a Dixi néven ismert Gémes János testesítette meg emlékezetesen. De Bizay legalább nem akart semmit a művészettől, ő pusztán nemzetközi (Bécs, Milánó, Párizs) és országos korhely volt, gátlástalan szélhámos, hamiskártyás, kerítő, de legkivált minden ízében komédiás, a maszkok és inkognitók mestere: „Csak a koporsójáról lehetett megtudni, hogy 93 évet élt. Ő maga soha sem árulta el, s fekete parókájával, feketére festett bajszával is gondosan leplezte korát.” Ellenjátékosa lehetne Écsy László, a poroszos hivatalnoktípus magyar megtestesítője, aki 1835-től egészen 1889-ig a füredi Savanyúvíz fürdőigazgatójaként szolgálta legkülönfélébb urait a kötelességteljesítés hideglázában, kritika és zokszó nélkül, némán, alázatosan. Őt aztán semmi nem tudta kizökkenteni, és Ferenc József 1852-es látogatását mindössze egyetlen mondatban summázza: „Őfelsége reggeli 5 órakor tarackdörgések közt búcsút vett”. Meglehet, Écsy bürokratikus gépember volt, ugyanakkor kevesen tettek ennyit Balatonfüred fellendítéséért. Bizay „szájmagyarsága” mellett tündöklő ez a tettrekész lokálpatrióta moralitás. És az utóbbi jegyében áll Katona Csaba kötete is.

Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2014, 240 oldal, ár nélkül

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.