A könyv erőssége a hangulatteremtés. A századfordulós Bécs polgári, kávéházi világa, a nagy gazdasági válság utáni Manhattan, de Texas poros vidékei és egy olasz kisváros is kidolgozott részletekkel, erős atmoszférával jelenik meg. A helyszínek váltakozása is lendületet ad a történetnek. A szerző jól használja Klimt legendás életét, ügyesen fésüli össze a jól ismert festmény kalandos sorsát a családtörténettel, a 20. század tragédiákkal, háborúkkal, emigrációval bővelkedő évtizedeiben. A családi titkok és a művészettörténeti rejtély egymásba fonódva egy emberi sorsokat felmutató történetté áll össze, hogy kikerekedjen a nemzedékeken át öröklődő traumák, titkok és vágyak narratívája. A regény idősíkok és helyszínek közt ugrálva sorozatokba illő izgalmas fordulatokat tartogat, de ez inkább irodalmi fantázia, semmint történelmi rekonstrukció. A könyv kulisszája Klimt és a festészet, a festmény mítoszára épít, nem a karakterek pszichológiai mélységeire, noha a szereplők érdekes élettörténeteket kapnak.
A portrét Klimt 1917 körül festette, élete utolsó szakaszában, hiszen 1918 februárjában meghalt. Bár sosem volt házas, egész életében szerette a nőket, összesen hét gyermeke született különböző kapcsolataiból. Legendásan élvezte az életet, pazar vacsorákat adott, és szerteágazó kapcsolatot ápolt a bécsi előkelő társaság hölgytagjaival. Élete utolsó éveiben azonban a természet érzékisége foglalkoztatta, időtlen és elhagyatott tájakat festett, ahol mintha megállt volna az idő, de az Egy hölgy portréja mégis ebben a korszakában keletkezett. Egy elegáns fiatal nőt látunk félprofilból, zöld és kék tónusú, élénk háttér előtt. A modell kiléte ismeretlen. A festmény alól sok évvel később, 1996-ban egy másik portré került elő, amikor egy fiatal művészettörténész hallgató, Claudia Maga észrevette, hogy a kép mennyire hasonlít egy korábbi, elveszettnek hitt Klimt-műhöz, a Portrait of a Young Ladyhez, magyar címén a Bakfishoz. A kép röntgensugaras vizsgálata után kiderült, hogy valóban átfestés történt. Az akkori feltételezés szerint az első modell Klimt egyik váratlanul elhunyt szerelme volt, és a gyászmunka részeként festette át az arcát. (Erre bizonyíték nincs, a regény fikciós tere is egy másik magyarázattal szolgál.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
