Könyv

Az utóbbi évek Rejtő-reneszánszának betetőzését, sőt akár egy újabb olvasási divathullámot hozhatna a Piszkos Fred, a kapitány egész estés rajzfilmváltozata Varsányi Ferenc rendezésében, aki a Magyar Rajzfilm Produkciós Iroda (Ma-Ra) vezetőjeként befektetőt keres régi álma megvalósításához.

Fordítok éppen Kafkát, azt írja: "Sokan vannak, várakozók. Áttekinthetetlen tömeg, belevész a sötétbe. Mit akar? Nyilvánvaló, követeléseket támaszt. Meg fogom hallgatni e követeléseket, s lesz válaszom is. Az erkélyre kimenni azonban nem fogok; ha akarnék, akkor se lennék én képes arra. Télire az erkély ajtaját bezárják" (lásd Karinthy: a kaput kiemelték, nincs kapu, apa, nem lehet az iskolába bemenni ügyemben a tanító úrhoz), "és a kulcs nincs kéznél..." (Mit mondjak: mint a rossz viccekben, elhajítják a kulcsot.) "...De az ablakhoz se lépek majd. Senkit sem akarok látni, nem akarom, hogy bármi látvány megzavarhasson itt, az íróasztalnál, ez az én helyem, fejem a két kezem közt, ez a tartásom."

Használhatom-e az internetet? - kérdezte tőlem egy húsz év körüli lány, miközben szokásos késő délutáni kávémat fogyasztottam újdonsült törzshelyemen, a berlini Tacheles presszójában. A kérdés ott és akkor annyira zavarba ejtett, hogy hosszú másodperceken keresztül nem is tudtam neki mit válaszolni. Súlyos és kevésbé súlyos problémák sokasága merült fel bennem, melyek egy részét most utólag megpróbálom felidézni.

Igen, ez sajnos meglehet, hogy bamba ökörként bámultam, és közben meg kitört az Olvasás Éve. Ám lehet, hogy ez kisbetűvel van, Az olvasás éve, valami ilyesmi, még nem jegyeztem meg a nevét.

Jelentéktelen ügy, ahogy fürdőköpenyünket magunkra kanyarítjuk, pulóverünket eligazgatjuk reggel, hol is kellene erről szónak esnie. De a "kis tárgyaknak is megvan a maguk könnye", ne sírjanak hát, házilagos események és mozdulatok vezetik be a (hype, hype, hype!) Nagy Kirovski dolgát: tessék, a drámai közlemény, hogy a közbeiktatott, saját nevemmel (TD) jelzett cikk után a "Kirovski" írta dolgokat nem merem mindjárt zúdítani. (A Narancs eleve-és-főleg-közérdekűsége el fogja bírni e kis kitérőt még, ahogy a dél-afrikai arany vagy a kardulbujkáli urán is a benne rejlő pici százalék tatai szenet.)

Ernst Múzeum: A budapesti mozik 100 éve

Az addig magánügy, hogy a Nyugatiba megérkezvén első utam egy évtizede ide vezet. Adnak bort, kávét vagy ásványvizet, megkérdezik, de tisztára úgy, mintha nekik fontos volna, mintha éppen akkor nem volna számukra semmi fontosabb: hogy vagyok, mit csinálok, meddig maradok. Mire elmondom, olyan jól megülök, hogy egyfolytában azon gondolkozom, hogy lehetne megúszni azt, amiért voltaképpen jöttem, miként kéne lemondani az aznapi programot. Hova is rohannék, mint aki megőrült - morfondírozok -, mikor előbb-utóbb úgyis ide fog az jönni, akivel találkozni akarok. És ez már a dolog személyes érzéseken túlmutató része: tíz perce érkeztem, s máris az események centrumában vagyok.

Szándékosan adtam Eörsi István provokatív szellemiségéhez illő prokovatív címet születésnapi köszöntőmnek. Eörsi ugyanis közismert ateista, én viszont nem konvencionálisan kívánok neki gratulálni, hanem szó szerint azt kívánom, hogy az élő Isten éltesse soká. Ebben a konstellációban máris testet ölt az a szellem, amely Eörsi fél évszázados pályáját őrangyalaként kísérte végig: a vita szelleme. A vitáé, amely az élet és a szabadság forrása.

és Amerikában egyaránt vezette az eladási listát. Lehet tippelni, milyen pályát fut majd be az Amnesiac odakint és ideát. Az együttes két tagja Prágában adott randevút a közép-kelet európai médiának.

Ha június 21-e, akkor jó pár éve Magyarország is ahhoz az "európai unióhoz" tartozik, melynek számos városában dalba borul a nyári napforduló. Az igazi persze az volna, ha úgy tudnánk ünnepelni, mint a hagyományteremtő franciák, és minden teret megszállna ilyenkor egy-egy zenekar, de nem tudunk; mindazonáltal maroknyi "úttörő" szervezőre a manapság újra savanykásan-kesernyésen átpolitizált támogatási rendszer dacára is számíthatunk. És ha generál ünnep(lés)ről nem is beszélhetünk, azért egy-egy csillag (díjtalan) eljövetele mellett ne menjünk el szó nélkül.

De kiadtak, töménytelen mennyiségben, mi több, az ügymenet minden sötét jóslat ellenére töretlen és folyamatos - a kortárs magyar könyvkiadás részéről csókoltatva van az információs társadalom. Tudomás van véve róla, be van kalkulálva, számolnak az új kihívással a hazai könyvkiadók - lásd az első online regénypályázatot -, de semmi jel sem mutat arra, hogy a kommunikációs robbanás korában generálisan váltani akarna, alapvető stratégiát kívánna módosítani bármelyik. A nyomtatott irodalom ugyanakkor jelenleg csúcsra járatott - látványosabb terjeszkedésre, profilbővítésre, új piacok, potenciális olvasói rétegek meghódítására jelenleg nem sok lehetőség mutatkozik. A kilencvenes évek végére láthatóan lezárult az a folyamat, amit egészen nyugodtan a piac újrafelosztásának mondhatunk, s tudatos üzletpolitikájuknak hála, a hosszú távra szóló koncepcióval, markáns profillal rendelkező, értékelvű műhelyeknek szerencsére jó pozíciókat sikerült maguknak kiharcolniuk. A műhely szót ismételten, nyomatékkal hangsúlyoznám: az átgondolt marketing (valamint a régi nóta: a terjesztés) mellett ugyanis a megbízható értékrendű, nívós kiadói tevékenységnek változatlanul egyfajta belső műhelymunka a legfontosabb, megspórolhatatlan feltétele.

Gyurgyák János könyve fontos vállalkozás. Enciklopédikus jellege miatt adatgazdagságban messze meghaladja a magyarországi antiszemitizmussal foglalkozó eddigi műveket. A kötet egy történelem iránt érdeklődő értelmiségi négy évet átölelő olvasónaplója. Kimerítően és alaposan feldolgozta azt az irodalmat, amely erről

Mivel a múltkor(ján, neki) Kafaq kiléte körül találgatások adódtak, előrebocsátom itt: Kirovski megint "én" leszek. (Mennyire igaza van Wellingtonnak: ne mentegetőzz, ne magyarázkodj. Ennél hülyébb közleményem ugyanis alig akadt még: hogyhogy "én" leszek? Mikor azért Kafaq, azért Kirovski - ő egy ló -, mert nem egészen "én" vagyok az. Reménytelen az egész.)