A Zene Ünnepe: Kockázatmentes

  • 2001. június 14.

Könyv

Ha június 21-e, akkor jó pár éve Magyarország is ahhoz az "európai unióhoz" tartozik, melynek számos városában dalba borul a nyári napforduló. Az igazi persze az volna, ha úgy tudnánk ünnepelni, mint a hagyományteremtő franciák, és minden teret megszállna ilyenkor egy-egy zenekar, de nem tudunk; mindazonáltal maroknyi "úttörő" szervezőre a manapság újra savanykásan-kesernyésen átpolitizált támogatási rendszer dacára is számíthatunk. És ha generál ünnep(lés)ről nem is beszélhetünk, azért egy-egy csillag (díjtalan) eljövetele mellett ne menjünk el szó nélkül.
Ha június 21-e, akkor jó pár éve Magyarország is ahhoz az "európai unióhoz" tartozik, melynek számos városában dalba borul a nyári napforduló. Az igazi persze az volna, ha úgy tudnánk ünnepelni, mint a hagyományteremtő franciák, és minden teret megszállna ilyenkor egy-egy zenekar, de nem tudunk; mindazonáltal maroknyi "úttörő" szervezőre a manapság újra savanykásan-kesernyésen átpolitizált támogatási rendszer dacára is számíthatunk. És ha generál ünnep(lés)ről nem is beszélhetünk, azért egy-egy csillag (díjtalan) eljövetele mellett ne menjünk el szó nélkül.

A Francia Intézet tavaly állított először színpadot a Mechwart-ligetben, s akkor a Louise Attaque zenekart hozta el. Idei választása lényegesen szerencsésebb, hiszen a Sergent Garcia korántsem csak a franciák megszólítására képes; ez a viharos, francia-spanyol salsazenekar igazán alkalmas arra, hogy a Rózsadomb lábát elöntse egy jó kis plebejus, latin karnevál. A zenekarvezető Bruno Garcia mintegy másfél évtizede jeleskedik a "Mano Negra-iskolában", korábban a Ludwig von 88 és a Los Locos del Barrio társaságokkal tűnt ki, de a méltó nemzetközi tekintélyig a Sergent Garciával kapaszkodott fel. Ez a csoport igazán komolyan veszi a könnyűzenét, tele van fúvóssal és ütőssel, erővel és lendülettel, van neki színe és szaga, ily módon tavalyelőtti (nálunk is kapható) Un poquito quema´o című lemeze is meggyőző visszhangot kaphatott. Kockázatmentes, tuti bulit ígér (június 22-én Szegeden és másnap Debrecenben is), különösképp, ha kellő figyelmet kap a hangosításuk.

A Zene Ünnepe európai vérkeringésébe a Tilos az Á tekintélyes kapcsolatai kötötték be hazánkat, és ugyancsak a (Németh Vladimir vezette) Tilos az Á választékos, előremutató ízlésének köszönhetjük legemlékezetesebb koncertjeit. Az évről évre vándorolni kényszerülő Tilos az Á Színpad ezúttal a Gellért-hegyi víztározónál (Hegyalja-Sánc utca sarka) emelkedik a többi fölé, a "brit ázsiai színtér" ma legtöbbet emlegetett csemegéjét, Nitin Sawhneyt kínálva fel. (Aki előtt délután hattól a roma Gipsy Strings klasszikus zenével, a berlini 17 Hippies tizenhetedhét ország népzenéjével, majd Lajkó Félix citerával lép fel.) Sawhney - kinek rajongói közé tartozik Madonna és Paul McCartney - stílusa a klasszikus indiai zene, az acid dzsessz, a flamenco, a quawwali és a drum & bass befolyásaiból formálódott ki, ám bármily közismert elemekből építkezik is, markáns és személyes és elmélyült tánczenét alkot. Beyond Skin című lemezét A world music 100 lényeges CD-je közé sorolta a szakirodalom - ezen a korongon a nukleáris kísérleteket folytató India identitászavarát vonta önnön gyökértelenségével közös nevezőre. Tablán, gitáron és billentyűkön egyaránt erős, a napokban megjelenő, Prophesy albuma továbbá brazil ritmusokat harangozott be, így nehezen lőhetjük be, mire számíthatunk, de hogy csalódást keltene, attól aligha kell tartani.

Lássuk meg.

m. l. t.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.