Vödric Demeter cukkerbakker azért keresztelte át a pozsonyi diós kiflit Kossuthkiflire, mert azon a néven jobban vitték, mint előtte bármikor. "A rebelliót nem a kifli szülte, hanem éppen fordítva!" - mondja a pozsonyi cukrász, a regény cselekménye mégse eme süteményféleség, hanem egy jókora adag (nem elütés!) beugli körül forog. Egy ilyen szállítmányt igyekszik ugyanis eljuttatni Schwappach Amádé honvédőrnagy Eliper Kőszál részére a menyasszonya, Vödric Estilla, egy Thalvizer Karola nevű grófnő és a folyton bibap muzsikát játszó Batykó kíséretében, delizsánszon Pozsonyból Debrecenbe, miközben apáik üldözik őket.
Szinte várjuk, mikor jelenik meg Tallérossy Zebulon is - kérdés, Fehér Béla Jókai-regényt akart-e írni, vagy annak a paródiáját. A Kossuthkifli az egyik szennycímoldalon olvasható meghatározás szerint "hazafias kalandregény". Arra én legalábbis nem jöttem rá, hogy miért "hazafias", ellenben tény, hogy kalandokban nincs hiány, mint ahogy a Fehér Bélával kapcsolatban előszeretettel emlegetett mágikus realista elemek is megjelennek, például szellemek vagy beszélő állatok képében, de ide sorolnám az ebédre elfogyasztott füstölt tehéntőgyet is.
Az első pár oldalon gyorsan elhangzik Liszt, Görgey és Petrovics poéta neve, ám amennyiben ezek alapján mégse tudtuk volna belőni a kort, a dátumozás is rendre tudatja: 1849 májusában járunk. A szöveg tele van archaikus vagy azt utánzó szavakkal, miközben időnként becsúszik néhány, ebben a nyelvi közegben szokatlan kifejezés (pl. "kirendeltség"). A szereplők pedig rendre úgy beszélnek, mintha verssorokat szavalnának ("Fülemnek alig hiszek!"). Hajlanék rá, hogy összességében mégiscsak paródiára gyanakodjak, a baj az, hogy ez nem megy tovább a nevek extremitásán és a túlfacsart nyelvezeten. Érezhető, hogy Fehér Béla többet akart szimpla paródiánál, csak nem derül ki, pontosan mit. Ráadásul a kiadói ismertető hiteles történelmi regényt is emleget, a hitelesség viszont elcsúszhat az olyan apróságokon, hogy például az a bizonyos poéta alig fél évig publikált Petrovics néven, és Petőfiként lett országosan ismert.
A Kossuthkifli roppant szórakoztató, könnyen olvasható mű, de hiába az izgalmak, a Fehér Bélától el is várt receptek vagy a bombasztikus megállapítások, miszerint "A magyar egyfelől édesszájú, másfelől kolbásszal alszik" és "A sütés művészete fölötte áll a háborúnak" - mindezeken túl az írói szándékból a paródián kívül vajmi kevés látszik. A Kossuthkifli olyan, mint a mesebeli lány úton Mátyás udvarába: azt szeretné, hogy komolyan is vegyék, meg ne is. Ahogy Schwappach őrnagy mondja, "áncváj", végigtrappoljuk a regényt, ám hogy végül hová érkezünk meg, azon az olvasónak nagyon kell törnie a fejét.
Magvető, 2012, 336 oldal, 3490 Ft
