Erre mondják, hogy még ingyen sem kéne. Ráadásul én még ajándékba se adnám, pedig a külcsín éppen ezt sugallja. A vaskos, reprezentatív kötet szinte csalogatja a tekintetet, ám csalóka, mint egy valóságosnak hitt kísértetfotó. A koncepció dicséretes, egybegyűjtve találjuk itt az angolszász romantika, vagyis elsősorban a 19. század szörnyszülöttjeit: holt lelkek és torz lények formájában inkarnálódik a félelem. A kivitelezés azonban végletesen elhibázott. A legtöbb történet ugyanis csonka, csak részleteket olvashatunk belőlük. Több nagyregény is kóstoltatja magát, de nem ad eleget, így igaz, hogy továbbolvasásra késztet, ezáltal azonban e könyv közelebb áll egyfajta - sajnos még mindig divatját élő - "35 rémtörténet, amit olvasnod kell, mielőtt meghalsz" jellegű kiadványhoz, mintsem egy normális rémhistória-gyűjteményhez. Résnyire tárja csak azt az ajtót, melyen be szeretnénk lépni.
Az összeválogatott művek többsége még rendben is volna, jól megfér itt egymás mellett kísértet, vámpír, múmia és élőhalott; Carmilla, Drakula, Hyde és a nagyravágyó Victor doktor. De hogy mit keres itt Doyle-tól A Sátán kutyája, rejtély. Ott van benne a rém, persze, de ez detektívtörténet, nem síron túli sztori. Ha már Doyle, akkor rögtön ott A köd birodalma. Abban aztán csak úgy süvít a spiritizmus, és fröcsög az ektoplazma. Azt pedig végképp nem látom tisztán, miért hivalkodik a könyv végén egy - a tartalomjegyzékben egyébiránt fel sem tüntetett - Villon-ballada részlete.
Fordította: Béresi Csilla. Ventus Libro Kiadó, 2011, 512 oldal, 4800 Ft
