Bicskei Gabriella lágy szövésű prózája a szó filozófiai értelmében vett romantikus örvénylés, és ennek ennyi volna, lehetne a lényege, hogy örvényleni kell, meg keresni az álmot, a megfelelő embert, a kertet, azt a tökéletes helyet, amiben az ember rátalál természetes magányára.
A sóvárgások tárgya váltakozik, ahogy a forrásuk is, mindig egy másik személy meséli el a magáét, irányuk, céljuk, helyük is más: egy középkori város, Prága, London, Amszterdam, múlt idők, egy elérhetetlen személy, egy regénybe írt nő vagy férfi ideálja, egy szabadkőműves-rejtély. Emiatt persze töredezett is a könyv, amit regénynek nevezni túlzás, elvitatni egységre utaló lehetőségét viszont hanyagság. A fiatal prózaíró ugyanis bátor kötetkompozíciót vállalt, ahol a folyton változó elbeszélői hangok és történeti keretek újra és újra előkerülnek, folytatódnak egy jellemzően képi és kisebb arányban cselekményes prózában. Egy szerelmi háromszöget követünk, a következő pillanatban egy lány meséli el érzelmi vajúdásait, majd egy férfira figyelve értesülünk füvezős, sörözős külföldi tripekről elegáns városokban. Ezeket a lélekpróbáló zenékre is rájátszó, olykor pszichedelikus szövegdarabkákat ugyanakkor összetartják az állandó viszszatérések és az első benyomásra ömlesztett és szerkesztetlen, ám túlzásoktól és közhelyektől tartózkodó nyelvezet.
Forum-JAK-Prae.hu, 2013, 113 oldal, 2000 Ft
