Könyv

Bicskei Gabriella: Puha kert

  • Makai Máté
  • 2013. november 3.

Könyv

Szembefordított tükrök rendezik el a világot, esetlegesen és beláthatatlanul. Végtelen számú csarnokból álló palotát látunk, melyben a hősök ajtókat nyitogatnak, mennek egyik helyiségből a másikba, nem állapodnak meg sehol.

Bicskei Gabriella lágy szövésű prózája a szó filozófiai értelmében vett romantikus örvénylés, és ennek ennyi volna, lehetne a lényege, hogy örvényleni kell, meg keresni az álmot, a megfelelő embert, a kertet, azt a tökéletes helyet, amiben az ember rátalál természetes magányára.

A sóvárgások tárgya váltakozik, ahogy a forrásuk is, mindig egy másik személy meséli el a magáét, irányuk, céljuk, helyük is más: egy középkori város, Prága, London, Amszterdam, múlt idők, egy elérhetetlen személy, egy regénybe írt nő vagy férfi ideálja, egy szabadkőműves-rejtély. Emiatt persze töredezett is a könyv, amit regénynek nevezni túlzás, elvitatni egységre utaló lehetőségét viszont hanyagság. A fiatal prózaíró ugyanis bátor kötetkompozíciót vállalt, ahol a folyton változó elbeszélői hangok és történeti keretek újra és újra előkerülnek, folytatódnak egy jellemzően képi és kisebb arányban cselekményes prózában. Egy szerelmi háromszöget követünk, a következő pillanatban egy lány meséli el érzelmi vajúdásait, majd egy férfira figyelve értesülünk füvezős, sörözős külföldi tripekről elegáns városokban. Ezeket a lélekpróbáló zenékre is rájátszó, olykor pszichedelikus szövegdarabkákat ugyanakkor összetartják az állandó viszszatérések és az első benyomásra ömlesztett és szerkesztetlen, ám túlzásoktól és közhelyektől tartózkodó nyelvezet.

Forum-JAK-Prae.hu, 2013, 113 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.