Könyvmelléklet

Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

  • - urfi -
  • 2014. május 24.

Könyv

Bíró Zsófia A boldog hentes felesége című könyvének műfaji besorolása kétes és veszélyes művelet. Regénynek hívja magát, mert minden más címke lekopna róla, hiszen nem életrajz és nem gasztrokönyv. Rövid írásai nem novellák vagy tárcák, regénnyé mégsem állnak össze, hiába van jelen az általában adott témakört vagy eseményt - egy ételt vagy egy disznótort - körülíró pár oldalas fejezetek mindegyikében a főszereplő házaspár.

Azért sem tud fikcióként működni, mert valószínűleg minden olvasója azzal a tudással veszi kézbe a könyvet, hogy a szerző egy legendás budapesti séf felesége. De aki konyhatitkokat vagy társasági pletykákat keres, csalatkozni fog, hiszen meglehetősen ritkák az olyan részek, amikor például Esterházy Péter összemosolyog valakivel paprikakrém-nyalogatás után.

Esterházy nem csak szereplőként bukkan fel: Bíró Zsófia lendületes sorai mögül kikandikál az Utazás a tizenhatos mélyére trükkje, a felcicomázott mondatok, direkt túlhajtott hasonlatok, a köznapi tárgy (ott a foci, itt az evés) áhítatos méltatása. Hrabali életszeretet, a hús költészete, az állatok darabolásának érzéki gyönyöre lengi körül a férjet. A feleség egyedül vár rá otthon. A férfiak világa túlrajzolt és közhelyes, a hús, a foci és a kaja uralja. A hentes felesége ebben a közegben nem tud feloldódni, idegenkedő szeretettel figyeli a csodálatos vadembereket, akik az állatok meggyilkolásában férfias kéjeket, az emberek etetésében gyermeki örömet lelnek.

Az igen népszerű gasztrobájolgást Bíró sem hagyja ki (rántott hús és magyar néplélek, a csokoládé igazi íze stb.), de a műfaj szűkös korlátain belül eredeti. Nem ettől, és nem is az aforizmáktól, konyhai anekdotáktól lesz szerethető Bíró Zsófia címkézést nem igénylő, egyedi könyve. A ritmusos mondatok és az udvarias terjedelem is csak az olvashatóságot biztosítja, de az egészet a beszélő megkapó esendősége tartja össze.

Libri, 2014, 172 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.