Könyvmelléklet

Norman Manea: Odú

  • Parászka Boróka
  • 2014. május 24.

Könyv

Újrajátszás is lehetne a regény címe, amely egyetlen, szerteágazó, gazdag szövegfolyamba rendezi mindazt, ami a román (kelet-európai) társadalomban lejátszódott a második világháború alatt és után, illetve a rendszerváltás előtt és után.

Mindezt távoli perspektívából: hősei amerikai emigránsok, akik hozzák magukkal régi, megoldatlan konfliktusaikat, sérelmeiket, szembesülnek egymással és önmagukkal. Megismerkedhetünk a rendszerek kritikusaival, ellenállóival és kiszolgálóival, akiknek sorsa összefonódik. A kulcsregény kulcsfigurái a román kultúra két fontos személyiségét idézik, de a leleplezés és az elhallgatás stratégiái követhetők azok számára is, akik nem ismerik az Eliade-Culianu-konfliktust. Az értelmezésben és a nyomkövetésben két emigráns professzor, Augustin Gora és Peter Gaspar vesz részt, akiket a szerző alteregóiként tart számon a kritika. A társadalom- és kultúrtörténeti tabló politikai krimivé válik. Ez az átalakulás bonyolult folyamat: Augustin Gora "hobbi-nekrológíró", kedvtelésből, személyes érdeklődésből-érdekből összegzi és értékeli a felbukkanó sorsokat, és kollégájával, Peter Gasparral folytat valós és elképzelt beszélgetéseket. A történések álmokban, telefonbeszélgetésekben bonyolódnak. Lassú és nagyon figyelmes olvasást igényel a fikciós szintek követése, amelyeket irodalmi referenciarendszerek tesznek még komplexebbé. Borges, Thomas Mann, Kafka, Rilke, Nabokov szövegei, karakterei épülnek be a párhuzamos világok regényébe. Nehéz leküzdeni a gyanút, hogy a töredékes-vallomásos szöveg, a karakterek állandó alak- és névváltása legalább annyira a problémák megkerülése, mint amennyire feltárás. Minden válasz újabb kérdéshez vezet, így tévelygünk a huszadik-huszonegyedik század labirintusában. Van-e kiút, megoldás és jóvátétel az új világban, vagy csak tragédiától tragédiáig jutunk? Ezzel a kérdéssel szembesülünk az Odúban.

Kossuth, 2014, 384 oldal, 3490 Ft

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.