Képregény

Blacksad 5. – Amarillo

  • - kg -
  • 2019. január 6.

Könyv

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve – ezt éppúgy elmondhatjuk az eddig öt részt számláló Blacksad-képregénysorozatról (és majd’ minden résznél el is mondtuk), mint arról a kirívóan sárga, ’53-as Cadillac Eldoradóról, amellyel néhány képkockán át a címszereplő macska (igen, egy macska, hányszor kell még elmondani?) furikázik, mert belefáradván a magánhekusi lét anyagi és egyéb természetű nehézségeibe, alkalmi sofőrállást vállal. Ha nem történne más, csak annyi, hogy a Blacksad-kormányozta nyitott tetős Eldoradót mindenféle rendű és rangú amerikai fő- és mellékutakon látnánk elsuhanni, már akkor is megérte megrajzolni ezt az epizódot – az ötödik részhez érve mintha minden csak ürügyül szolgálna ahhoz, hogy Blacksadet az 50-es évek Amerikájának legszebb közlekedési eszközein láthassuk. Ennek megvan a maga jó oldala is, kifejezetten méltánylandó például, hogy Marlon Brando híres bőrkabátos motorosfilmje, A vad (rendezte Benedek László) is bele lett csempészve a történetbe egy csapat biker kecske és biker birka jóvoltából, így Blacksadnek alkalma adódik, hogy a Cadillac után egy Harley-t is kipróbáljon. A fordulatszámláló a csúcsra jár, az alkotókon, nem túl jó szokásukhoz híven megint erőt vett a fordulatok lázas felhalmozása; jön a vándorcirkusz, és jön a beatnemzedék hőse, Jack Kerouac is, mint sorsüldözött oroszlán, a Greenbergre keresztelt bölény pedig nevében Ginsberget, tetteiben Burroughs-t idézi. Kicsit sok ez egy olyan történetben, melynek mélyén nincs nagyon más, mint a macskák és motorok találkozásának ünneplése.

Fordította: Nagy Krisztián. Pesti Könyv Kiadó, 2018, 55 oldal,
4990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.