KÖNYVMELLÉKLET - Könyv

Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló

  • - svébis -
  • 2019. január 6.

Könyv

Hát ezt én nem értem! De komolyan: adott egy szedett-vedett, de azért látszólag izgalmas kötet, egy kimagaslóan tehetséges költő, és akkor azt kell látni, hogy különféle hangokkal ügyetlenkedik. Az elsősorban regényeket és gyerekkönyveket jegyző szerző második verseskötete ugyanis olyan benyomást kelt, mintha még csak most keresné önmagát, bizonytalanul balanszírozva a líra talaján.

Épp tíz éve jelent meg az első, Szélrosta című kötete, az Alkonykapcsoló az azóta írt verseket tartalmazza, valamint egy karcsú válogatást az előbbiből. Ezek beemelése azért is érdekes, mert így kirajzolódhatna a fejlődés íve, ami az elmúlt tíz évet mutatná. Ezzel azonban nem szolgálhat a kötet: a korábbi versek pont olyanok, mint az újak. Turbuly Lilla tehát már 2008-ban magabiztosan és készen állt az olvasó elé. Versei ugyanis – ritkamód – két kategóriába sorolhatók: ha jók, akkor az egész költemény működik, ha azonban nem, akkor az egész vers mehet a levesbe. Nincsen olyan, hogy „ez meg ez a sor” – itt csakis a komplett költeményeket lehet értékelni. Mindegyik egy saját világ, és éppen ezért nehéz, sőt lehetetlen őket kötetbe szervezni. Forma szerint sem, mert nem szedhetők szét rímes vagy szabadversekre, mindegyik költemény ilyen is, olyan is. Leggyakrabban a téma határozza meg, képes-e megbirkózni vele a költő.

És ez az, ami zavarba ejt: néhol úgy tud csontvelőig marni, hogy az napokig sajog, máskor viszont a játkosság egészen az infantilizmusig silányítja magát.

Prae.hu + Líra és Logika, 2018, 76 oldal, 2790 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."