A szerző neve elsősorban az ÚjNautilus irodalmi és társadalmi portál olvasóinak csenghet ismerősen, noha már túl van egy versesköteten, valamint a magyar líra csomópontjait bogozgató tanulmányköteten is. A Bálnakenyér az elmúlt 5-6 év írásait gyűjti össze, ezek nagy része korábban már olvasható volt az ÚjNautiluson. Többek között ennek köszönhető a kötet radikális sokszínűsége: politikai esszék, esztétikai fejtegetések, regényelemzések, teológiai traktátusok sorozata váltakozik hosszabb-rövidebb prózai szövegekkel, novellákkal, lírai elbeszélés-fragmentumokkal. Ez a sajátos csapongás, a műfajok, műnemek, stílusok és eszmerendszerek közötti "intellektuális szörfözés" korántsem zavaró, épp ellenkezőleg, a kötet egyik legnagyobb erénye, bár szerkezetileg talán célravezetőbb lett volna erősebben kapcsolódó tematikai egységekbe csoportosítani az írásokat, vagy szétválasztani a fikcionálist az elméletitől.
A szövegek több helyen is hangsúlyozzák, hogy a szerző élete során szülőfaluja, Gyergyóremete, Kolozsvár és Budapest között ingázott és ingázik. Innen az a jellegzetes beszédpozíció, amely egyszerre lehet provinciális és urbánus, erdélyi és pesti, demokrata és nacionalista, idegen és bennfentes, marxista és teológus, politikus és esztéta, akadémikus és költő bármilyen komolyabb erkölcsi, ideológiai vagy stiláris aggály nélkül. A személyes éppen ezért minden szövegbe elkerülhetetlenül beíródik, legyen szó Herta Müller-elemzésről, a Trianon-tapasztalat újszerű megközelítéséről, vagy önéletrajzi ihletésű novelláról. A tudományos fejtegetések nincsenek túlterhelve se lábjegyzetekkel, se idézethegyekkel, se névzsonglőrködéssel, ugyanolyan finoman lírai, esszészerű tónusban szólalnak meg, mint a prózai szövegek. A Bálnakenyér kavalkádja, ha nem is avatja Borbélyt a Kárpát-medence eszmetörténetének Maradonájává, mindenképpen jelzi, hogy érdemes rá odafigyelni.
AmbrooBook, 2013, 271 oldal, 2000 Ft
