Pedig izgalmas a sok szálon futó regény középpontjában álló kérdés: megengedhető-e a pedofília áldozatainak bosszúja azokon, akik szervezetten űzik, bonyolítják a kiskorúak megerőszakolását nem csupán beteg hajlamaik kielégítése, de anyagi haszonszerzés végett is. Ehhez a látszólag könnyen megválaszolható problémához adnak egy, az északi krimikhez képest jóval józanabb és kevésbé önpusztító főfelügyelőt, aki a büntetést csakis a törvényes keretek közt tudja elképzelni. Ebben egészen addig nem rendül meg, amíg a saját lányát...
A józan ész és az emberi indulatok mozgatják az érzelmi szálakat addig, míg a tornateremben felakasztott és megcsonkított férfiak gyilkosát el nem kapják. A krimibe oltott szatíra főleg arról a médiahackről szól, amit a gyilkosságot elkövető bűnbanda talált ki a dán társadalom manipulálása érdekében, és amelyhez a helyi sajtó még asszisztál is.
Nem rossz ajánlat ez, sőt, vannak hozzá jó karakterek és életes dialógusok is, egyvalami hiányzik nekünk, de az nagyon: az izgalom, a feszültség és egy kis rejtély, elvégre ezekért jó krimit olvasni. Mert az, hogy lépésről lépésre felgöngyölíti a tornateremből induló szálakat az amúgy remek csapatmunkát végző koppenhágai nyomozóbrancs, itt-ott akadályba ütközve, de különösebb meglepetés nélkül - ez négyszáz oldalra kissé sovány szüzsé. Miközben meglehetősen egyoldalú könyv a dán testvérpárosé: nemcsak a gyilkos személye tudható, de az erőviszonyok is végig a "jók" irányába húznak. A pedofilellenes kampányból pedig az derül ki, hogy egy kis hergelés után a jó emberek rögtön, lendületből akasztanának. Van, ahol ez újdonság?
Animus, 2013, 397 oldal, 3590 Ft
