H
Mondom, ez egy Hendikeper, hinnéd, nem hinnéd, semmi köze a hendihez, hanem hogy a lovamra rak súlyokat, mindenféle lóra, hogy a jobb eredményű lovak ne indulhassanak nagy előnnyel a hendikep versenyekben, legyenek - állítólag - egyenlőek a versenybéli fogadóesélyek. Tehát pénzkérdés, moderálod szavaimat te. (Moderálod, hogy miről szólnak, ha már a hendit kiiktattuk, maradjon azért valami.) Hát igen, így én, és látom, gyanúsan nézel rám, azt hiszed, a Kafaq nevű lóvá változtam, színész nem vagyok, hogy a Godot-ban netán felléphettem volna, ahol egy embert szó szerint állattá tesznek, hátassá, nem olyan súlyos a dolog, viszont Kafaq nevű lovat tényleg ismertem, már futólag. De hogy ez egy hendikeper, mondom, látod, méghozzá a Hendikep Szövetségnek is tagja, nem elég neki, hogy maga határozhatja meg a súlyokat, területileg, ő több területre kiterjeszti hatáskörét, ha nem is vitathatatlan hivatalossággal, ám mert a Hendikep Központban, mondjuk így, a többi Hendikepelővel összejön, más vidékek súlyelosztóival, világos, hogy ha lovadat ő "A" tartomány versenyein plusz 12 kilóval "megrakja", a "B" tartományi Hendikepelő semmi mód nem szegény lovad jelentős hanyatlásából ítél, állapít meg súlyt a "B" tartománybéli versenyére, hanem még az "A" tartománybéli verseny előtti - vélt vagy valós - eredményeket veszi figyelembe, ami azért is mulatságos, mert lovadat csak amolyan falusi versenyeken hagyták indulni, s nem vitás, ott pompásan szerepelt. Aztán hogy ismét lemarad szegény lovad, nem hivatalosan, de közmegegyezéssel visszaküldik őt falusi versenyekre. Ez nem döntés, hanem benned alakul ki a vágy, hogy lovaddal visszatérnél inkább a falusi versenyekre, kényelem okán is.
H
Az utak és a fogadók, mondja Cervantes (volt ilyen ló is, érdekes, nem Rozinantét, hanem Cervantest, Don Quijotét és Sancho Panzát - nevezetes ügetőló volt Párizsban! - vették kölcsön a lónévadók), amazok jók, emezek rosszak, hát ez változó, de kézenfekvő, hogy leginkább így kell lennie. (Fogadókon nem lóversenyfogadókat értünk, hanem épületeket.) Mármost ez egészen kicsinyben is hasonlóképp alakulhat. Mondom itthon: kezd kimúlni ez a dolog, vagyis hogy célutaimon, melyek egyre rövidülnek, másfél óra már sok nekem a Városban, és egy bizonyos időpillanat túlján, vagy netán egy kihaltabb déli, kora délutáni órán, abszurdumnak is érzem, hogy itthonról távol legyek, célutaimon a... nem fogadókba, de kocsmákba, eszpresszókba egyre keservesebben térek be, meguntam magamat ezekkel az állandóságokkal, és ez nagyon komoly, a borokat megelégeltem, a palackos borok közt is nehezen találok kedvemre valót, az Éhezőművész egyféle Szomjazóművész változatához közelítek, és merő képtelenség, hogy bárkivel való találkozást szívesen megvalósítsak, akárhová is elmenjek, ügyködésre, így értem, korántsem szegényes magánvilágomba zárultam, amit én tárulásnak érzek, és a világ állítólagos tágabbságait érzem zárulásnak, erőszaktevésnek, kényszernek. Ha ezt szó szerint érted, s így is próbálod megvalósítani, könnyű dolgod nem lesz, ám ha unalmát elviseled, nagy nyugalom száll beléd, bár hát ez eleve abból jött, hogy beléd nagy nyugalom szállt, alig fokozható, vagyis semmi hasznod belőle, hogy hű vagy önmagadhoz, ahhoz, amelyikről nem is tudtad, te vagy, de már egyéb se.
H
Mindazonáltal sem tudod, részletekben aztán lényed melyik részére hallgass. Hiszen vízszintes helyzetben, még sötétségi órán, pirkadatkor esetleg, alacsony vérnyomást és végtelen, lesújtott nyugalmat kávéval feljebb célszerűen nem hajthatván, a "Mondj le! Add fel!" jelszavai kézzelfogható valóságokként jelennek meg számodra, és az aggasztó csupán az, hogy ha ennek megfelelően cselekednél, félóra múltán magad kényszerülnél számos döntésed visszavonására, de mindére nem. És ha már ott lábalsz valahol, és cselekvések várnak rád, amaz egyenes vonalú egyenletes mozgásnál (vagy a "teljes nyugalomnál") zaklatottabbak, és nem tudod, mely Hangokra hallgass, és egyáltalán honnét következik el az, hogy hallgathatsz ilyen Hangokra, és akkor meddig menj el, mily terjedelemben, mennyire bízz, mennyit remélj, ha bízol is (hinni nem hiszel, bárhogy szeretnéd, aztán már nem is szeretnéd), mi ez egyáltalán, ha nem hiheted, hogy ne valami nagy marhaság és átverés történne veled újra. Rosszak a tapasztalataid. Számos dolgot megcselekedtél, s ezeknek főleg a "C" tartományban (kis maradvány-, ill. előfutárvidék) rendes becsülete van s szaporodgat, ám neked "A" és "B" tartományokban kell élned, ahol jószerén már semmi szó nem esik szerény produkcióidról, így akár a Hendikeper is mondhatja, mindössze túlfuttattad lovad ("C" faluban, kimondatlanul lefaluzza "C"-t így), és ha neked ez a passziód... tessék, de ne számíts rá, hogy "A"-ban szerepelhetsz, és "B" is kezd sandán nézni rád, és kétes megjegyzések esnek. S ezek nem hasonlatok, inkább csak megfoghatatlan, mivé tették az ügyet "A"-ék és "B"-ék. Mert már csak azt se tudod, mi a neve.
