Az emberen kívül csupán egy génmódosított (ételként és üzemanyagként egyaránt hasznosított) kukoricafajta és a húszabáló sáskák úszták meg - a meg nem erősített legendák szerint - a Hold közeledtét, a Nagy Sötétség éveit, a mindent beborító port. Az elsivatagosodott, újraszabdalt kontinensen kalózbandák fosztogatnak, a kukoricakereskedelmet pedig egyetlen cégóriás bonyolítja, élet-halál uraként. A fizetőeszköz az ivóvíz és a kukorica; az emberélet senkinek nem drága. Ebben a közegben keresi apját a 17 éves Banyan, és közben útba ejti mind az apa- és anya-, mind a kaland- és nevelődési regények műfaji konvencióit is. A biotechnológiai horrorba torkolló, a bibliai Édent-Ígéret földjét és a tudás fáját is (a la Gibson-féle cyberpunk) helyzetbe hozó allegorikus prózai mű leginkább a sötét tónusú hangulatkeltésben jeleskedik - valójában ideológiai sekélyessége okán is képregényként találhatná meg a maga formáját.
Ez a debütregény, mely egy sorozat nyitányaként jelöli meg önmagát, ötletekben, jelenetszerkesztésben erős, epikai építkezésben, jellemfestésben gyengécske - a disztópiák diskurzusát tekintve epigon. Ami mégis pozitív elbírálásra készteti az értékelő olvasót, az a szépen végigvitt motívumlánc, mely a fémhulladékkupacokból fa-erdő imitációkat készítő Fiú eszmélésétől egészen az Ent-létbe kényszerített Apa és a Teremtő/Anya (!) megváltásáig ível - ez a posztapokaliptikus fantazmagória erősen gyökeredzik az európai kultúra ősnarratívái és a kortárs irodalmi és filmalkotások táptalajában.
Fordította: dr. Sári László. Főnix Könyvműhely, 2013, 288 oldal, 2980 Ft
