Könyv

Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Könyv

Gyerekként az ember folyton világgá megy. (Van, hogy felnőttként is.) Ki az, aki nem pakolta össze kedvenc játékait kis bőröndjébe, hogy az éppen aktuális világfájdalom miatt, vagy csak puszta kalandvágyból nekivágjon az ismeretlennek? Hősünk az óvodából lép le kispárnájával, mert úgy érzi, megtanult mindent, amit ott lehetett. Az élelmes kisfiú munkát keres, hogy pénze legyen, így liftes fiúnak áll. Dániel András csodás, a részletekben lényeget rejtő, kicsit groteszk, humoros szövege és illusztrációja egy kalandos, zsúfolt, felfelé tartó liftút történetét meséli el. A Le Pattant hotel apraja-nagyja ki- és beszáll a „lovagkorból itt maradt faláda” és a „csupafém, csupaüveg kasztni” közötti tetszetős felvonóba. A böngészőnek is simán beillő képeskönyv belső sztorikat vagy épp a mesében elbeszélt mesét is rejt, történetesen a fura nevű bolygón élő zöldbabokról. Az elforgatással „működő” mesekönyv az ovis játszószőnyeg perspektívájából jó kis felhőtaxizásba torkollik a jövőben, vagy nem e világon, ki tudja. Csinált már ilyet más kötetében is Dániel András, így keresték Jakabot az ágy alatt, de Kicsibácsi és Kicsinéni is játszott már a sötéttel elalvást segítő satírozás vagy a sötétlő lámpa formájában – van, akinek ez a mindent lehet jellegű szabálytalanság eléggé bejön. A paradigmaváltó liftélmény arra is kiváló példa, hogy nem minden történettel jár feltétlenül tanulság vagy életbölcsesség, és ez egyáltalán nem baj, sőt.

Pozsonyi Pagony Kft., 2017, 64 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.