Nézzük meg a fényképeit, a verseket, leveleket és visszaemlékezéseket – épp az ellenkezője derül ki. Vidám, fényes-érdekes életű, férjezetlen nő – jó költő, izgalmas levelező, dráma- és prózaíró. Imádta Máramarost, írt a ruszinokról, a hegyekről, a bányászfalvak lakóiról. Sokat utazott, keletre–nyugatra. Fenét volt csúnya, a Kádár-kor szelleme előszeretettel bélyegezte meg őt. Csak szecessziós volt, és divatból melankolikus. Versei szimbolista erővel beszélnek a lélek fájdalmairól. Czóbel életében minden természetesen van jelen, a képeiről és a festményeiről is süt a művészi szabadság. Híres levelet írt neki Henrik Ibsen, aki nem véletlenül szerette meg ezt a tehetséges, európai szellemet. Weöres Sándor szerint ő volt „a modern magyar líra legnagyobb előfutára”. Barátnőjével élt együtt, a Berlinből Magyarországra vándorló és Szabolcsot hazájául választó festőművésszel, Helen Büttnerrel (1866–1943). Levelezésükben illatos, száradt virágok és pajzán illusztrációk találhatók. Csúnyaság egy szál se.
Németh Ványi Klári regénye az ő életükről szól. A felemelés prózai művészete ez. A szerző nem csinál mást, mint a fennmaradt levelekből és saját kutatómunkájából (riportokból, tanulmányokból) összeszövi a szálakat, és visszahelyezi saját Czóbel Minkáját az anarcsi világba. A könyv így maga is egy démonikus, drámai kaland – levelek, receptek, hisztériaterápia, pletykák és a sikertelen férjhez menési kísérletek vannak benne izgalmasan elmesélve. Itt minden romantikus persze, de éppúgy a visszájára is fordítható. Szabados és beteges is, nevetséges és boldogtalan, nagyvilági és provinciális egyszerre. Magyar deklasszált kastélyok lakóinak írószobájában vagyunk. Nem tudom, a szerző pontosan mennyit tett hozzá anyagához (néhány ismétlést, szerkesztési pontatlanságot észrevettem), de amit közread, az hitelesnek tűnik. Bár a szellemes játékok feltehetőleg a szerző saját humorát dicsérik, és kevésbé az originális dokumentumokat.
A regény végén az anarcsi polgármestert idegesíti a kultusz, de meglátja benne a lehetőséget: „ha így felemelkedik újra Minka a sírból, jó lenne pályázni”. Vagy legalább azt mondani, hogy pályázunk. Jönnek sorban a doktorok, firkászok, mindenféle „bölcsész, csúf, pesti nők” járnak ide megnézni a „büdös, burzsuj, buzi vénasszonyokat”. Mindenki Minkáról akar vele beszélni, nem a faluról, nem a választásokról. A Czóbel-kúria sajnos romokban hever, parkja és ősfái azonban még ma is kellemes sétát engednek. Itt van eltemetve Büttner és Czóbel. Rájuk férne már egy rekonstrukciós pályázat.
Kalligram Kiadó, 2014, 154 oldal, 2500 Ft
