Kevés felnőtteknek szóló képeskönyv jelenik meg a magyar könyvpiacon. Mondhatni hiánycikk a műfaj. Dragomán György rövid, töredékes története, melyet Turi Lilla rajzai illusztrálnak, háborúról, utazásról és hazatérésről szól. Egy szír zenész – nem meghatározott helyen és időben – arról beszél a tiszteletére rendezett fogadáson, hogy mi történik a hazájában, nem tudja, mi lesz, s már nem is számolja, mikor és hányan halnak meg, nem is lehet. Az ő családja is érintett a veszteségben, és nem, vegyi fegyvert még nem vetettek be, de ki tudja…
Evidens, egy képeskönyvet nem úgy kell olvasni, mint egy regényt, verseskötetet vagy novellák sorát. Egy könyv értékét meg nyilván nem az határozza meg, milyen hosszan kell vagy lehet olvasni, úgymond mennyi ideig tart ki. Az etűd jellegű sztori a határozott stílusú grafikus hangsúlyai és értelmezése által jelenítődik meg, szinte látomásszerűen. Képei vázlatos stílusából adódóan elnagyoltaknak tűnnek, de esetenként igen részletezők. Turi bátran él minimalista eszközökkel, így egy csepp lime éppúgy elfér egy egész oldalon önmagában, szöveg nélkül, mint ahogy egy meghatározó szó vagy mondat felnagyítása vagy egy túl közeli arcrészlet is. Egyértelmű, hogy itt a szöveg kép nélkül aligha állja meg a helyét, míg a rajzok szavak nélkül is beszédesek. Valójában persze a kettő szimbiózisa nyújtja a maradandó élményt. Alig érünk a történet és a képek végére, már kezdhetjük is az elejéről lapozni, olyan vonzó és magával ragadó e könyvtárgy vizualitása.
Magvető, 2019, 32 oldal, 2999 Ft
