Van például családi háttér, amely jószerint predesztinál a könyvírásra, méghozzá a családtörténeti memoár műfajában: Szegedy-Maszák Marianne esetében bizonyosan erről lehet szó. A Weiss-Kornfeld-Chorin családi konglomerátum és annak története ugyanis egyszerre viseli magán a legizgalmasabb exkluzivitás jegyeit és adja a huszadik századi történelem érzékletes lenyomatát, s olyannyira kiköveteli a megörökítést, hogy idén nemcsak Szegedy-Maszák Marianne, de anyai nagybátyja, Kornfeld Tamás könyve (Nem mindennapi élet, Corvina) is megjelent magyarul e tárgyban, betekintést kínálva a família életébe. Kornfeld professzor unokahúga ráadásul annyival is hivatottabb egy ilyen családtörténeti munka megírására, hiszen ő apai ágon Szegedy-Maszák-leszármazott is, s így személyében egy nagykapitalista dinasztia és egy úri-hivatalnoki család sorsa, hagyományai és szokásai találnak elkötelezett és megértő elbeszélőre.
Szegedy-Maszák Marianne könyvének középpontjában szülei, Kornfeld Hanna és a kiugrásért hiába fáradozó, majd a koalíciós években washingtoni követként emigrációba kényszerülő Szegedy-Maszák Aladár szerelme és házassága áll. Zord időkben megfogant szerelem volt ez, amelyben a történelem nevű elefánt minden elképzelhetőnél rettenetesebb akadályt jelentett a fiatalok boldogsága számára. A már Washingtonban született szerző, azaz leányuk rengeteg forrást felkutatva, alaposan és hatalmas empátiával kísérelte meg rekonstruálni történetüket - és vele a Weiss dinasztia egyedi és mégis korjellemző históriáját. Ebből az empátiából és a figyelemből valamivel kevesebb jutott Aladár felmenői és családja számára. Több kritika és nagyobb távolság érezhető a IV. Károly udvarnagyaként pályafutása csúcsára érkező apai nagyapa, idősebb Szegedy-Maszák Aladár vagy épp a diplomata bátyjáért rajongó és végül Pesten ragadt lánytestvér (azaz Marianne nagynénje), Lilly említéseinél. Ezzel szemben a magyar kapitalizmus emblematikus nagycsaládját és annak a Horthy-korszakban, majd utóbb játszott szerepét a gyermeki pietáshoz közelítő beleérzéssel tárgyalja.
"[T]udták, hogy a német megszállással megszűnik mindenfajta védettség, amit esetleg (sic!) odáig élveztek" - számol be a könyv Chorin Ferenc és az általa irányított család helyzetéről 1944 márciusában, s ez az "esetleg" némi megütközést vált ki az olvasóból, miután tudja, hogy a német megszállás tényét maga Kállay miniszterelnök telefonáltatta meg Chorinnak, s hogy az előző szilvesztert még több minisztert megvendégelve ünnepelte a família. Hogy ezt követően üldözötté vált a család, az ettől természetesen nem válik kérdésessé, aminthogy az utókor Chorinék önmentő akcióját, a gyárvagyon Himmlerékre való átruházását sem ítélheti meg részvétlenül. De már az furcsán és elgondolkodtatóan hat, hogy a szerző utólag ki mindenkivel szemben kényszerül megvédeni anyai felmenőit: nemcsak a náciktól és a kommunistáktól, de Zsolt Bélától és radikálisaitól, sőt még az amerikai és a brit titkosszolgálatoktól is, akik "majdhogynem rögeszmésen" érdeklődtek a család tettei iránt. S mi tagadás, Chorin vagy a nagyapa, Kornfeld Móric kínzó honvágyáról szóló hoszszabb passzusok is furcsán illenek össze azzal a ténnyel, hogy maga a szerző sem tud egyetlen családtag hazatelepüléséről vagy akár ennek érdemi kísérletéről beszámolni - ellenben kiadósan tárgyalhatja a család amerikai vízumszerzéseinek történetét. Nem kétséges, hogy helyesen döntöttek, ám bölcs racionalitásuk fölöslegesnek, illetve kontraproduktívnak mutatja a honszerelem visszatérő emlegetését. S persze van még egy, a könyvből kínosan, s ha tetszik, árulkodóan hiányzó mozzanat: az az anyagi támogatás, amelyet Chorinék nyújtottak az Estorilban letelepedett Horthy számára.
Szegedy-Maszák Marianne könyve mindezekkel együtt is izgalmas és lendületes olvasmány, amiben nyilvánvalóan Rakovszky Zsuzsa fordításának is jelentős érdeme van. Igaz, a magyar olvasó számára a szerző egy-egy megállapítása tévesnek vagy épp meredeknek tűnhet. Mondjuk, vitatná, hogy a Nemzeti Parasztpárt jobbközép formáció volt (303. oldal), hogy Rákosi 1945-ben "a szabad választások eredményeképpen tett szert politikai hatalomra" (320. o.), vagy tán hatásvadásznak ítélné Rajk jellemzését: "egy filmsztár külsejével és egy bérgyilkos lelkületével rendelkezett" (349. o.).
A könyv gyermeki hitele mindazonáltal csorbítatlan marad, s Szegedy-Maszák Marianne-nak hála, az eddig jobbára csak keserűen tárgyszerű visszaemlékezései révén megismerhető apa életének egész, szemérmesen viselt tragédiája érzékletessé válik. A legjobb szándékoktól vezérelt, tehetséges, de a történelem által kudarcra ítélt férfiú volt Szegedy-Maszák Aladár, akiből most, ha nem is irodalmi, de plasztikus memoáralak vált. Úrias fegyelmű, családjában is passzív apafigurává, akinek történelmi szerepe szinte el sem kezdődött, s máris véget ért.
Fordította: Rakovszky Zsuzsa. Libri, 2014, 436 oldal, 3990 Ft
