Könyv

Költői börtönök

Melankólia ezerrel. Kortárs portugál drámák

  • Herczog Noémi
  • 2013. június 10.

Könyv

Mostanáig a magyar színházban kortárs és portugál maximum Egressy Zoltán Portugálja volt. Utoljára bő harminc évvel ezelőtt jelent meg itthon portugál drámaantológia az Európa gondozásában, ami ráadásul az azt megelőző húsz év drámáit vette szemügyre. Ezzel szemben a Melankólia ezerrel legrégebbi darabja 2006-os, és a nyolc mű egynémely főhőse már a 90-es években született.

Nullával korreláló tudásunk a portugál drámáról tehát egyből a szó szoros értelmében vett kortárs információkkal frissül, és még csak nem is ez a legjobb ebben a kötetben.

A legfontosabbat a Pintér Béla Társulatának tagjaként érintett Enyedi Éva mondja el a kötetbemutatón: most először olvasunk kötetben olyan szövegeket, ahol a szerző sok esetben egyúttal rendező, színész, dramaturg, dalszerző, alternatív gitáros-énekes és talán vadakat terelő juhász is. Mármint olyan szöveget, amit az ilyen szerző a társulattal együtt írt magára a társulatra. Ahogyan a kötet utolsó darabjában Tiago Rodrigues színésze meséli: a szerző (vagyis maga Rodrigues) addig el sem tud kezdeni dolgozni, amíg nem találkozik a színésszel. Rodriguesnek most két új darabja is elérhetővé vált, de felirat formájában eddig is létezett magyarul egy harmadik: négy éve a Trafóban láthattuk egy dokufikcióját, a Yesterday's Mant. Most is dokufikcióban gondolkodott, írt egy szellemes és költői börtöndrámát, egy kortárs Oidipusz királyt, a kötet legerősebb szövegét. Ha magyar dráma volna, ma még nem adtuk volna ki. Speciel ez a kötet alapos utószava szerint Portugáliában sincs másként: annyira kortárs szövegekről beszélünk, hogy több esetben első megjelenésük ez a fordítás.

A kortárs portugál drámahős nagyon tud kötődni. Meglepő, ha reggel fél tízkor még nem szeretett bele valakibe, többnyire reménytelenül és elválaszthatatlanul. És hogy melankolikus-e? Időnként az, a kötet címe mindenesetre José Maria Vieira Mendes, a portugál Jon Fosse darabjából való, aki meghatározó hangja a kötetnek, három művével is szerepel. Egyedül ő reflektál társadalmi jelenségekre: A feleségem című darabjában végig ott mocorog a háttérben a salazari diktatúra élő emléke.

Patricia Portela művét szeretném leghamarabb magyar színpadon látni. Az Emberi Pajzs Hadművelet gyerekek modern keresztes hadjáratát vizionálja, de benne van a South Park Kanadát lerohanó szülőhadseregének vérmérséklete is. A diákok aktivizálják magukat, miután hazájuk úgy dönt, hogy megelőző csapást mér a szomszédos országra, amely vegyi fegyvereket gyárt. 'k pedig élő pajzsként vonulnak idegen földre, felfüggesztve tanulmányaikat, amire persze megkapják, hogy csak lógni akarnak. Bár azt nem mondja senki, hogy "menj, és keverj le apádnak egy pofont, amiért nem nevelt meg" - de azért felmerülnek magyar adaptációs lehetőségek.

Szép könyv lett, a borító és a fülszöveg is vonzó - igaz, utóbbi alól lemaradt, hogy azt Egressy írta. Már csak az a kérdés, hogy a beígért második felvonás, a magyar drámák portugálra fordítása is a megkezdett szemléletet viszi-e tovább. Hogy a világszínházon keresztül megújítjuk-e válaszunkat a "mi a dráma?" kérdésére? Lesz-e portugálul Mohácsitól a Csak egy szög? Sorsszerű, hogy a portugál darabokkal egy időben jelent meg a régóta esedékes Pintér Béla-drámakötet. Közben Pintér egyik darabjának kínai fordítása is készül. Lehetne a következő a portugál.

Szerkesztette: Clara Riso, Urbán Bálint. Fordította: Király Szabolcs, Székely Szabolcs, Varsányi Kata, Végh Anna, Bata Péter, Nagy Dóra Judit, Borbáth Péter, Urbán Bálint, Kristóf Borbála. JAK-L'Harmattan, 2013, 348 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.