Nullával korreláló tudásunk a portugál drámáról tehát egyből a szó szoros értelmében vett kortárs információkkal frissül, és még csak nem is ez a legjobb ebben a kötetben.
A legfontosabbat a Pintér Béla Társulatának tagjaként érintett Enyedi Éva mondja el a kötetbemutatón: most először olvasunk kötetben olyan szövegeket, ahol a szerző sok esetben egyúttal rendező, színész, dramaturg, dalszerző, alternatív gitáros-énekes és talán vadakat terelő juhász is. Mármint olyan szöveget, amit az ilyen szerző a társulattal együtt írt magára a társulatra. Ahogyan a kötet utolsó darabjában Tiago Rodrigues színésze meséli: a szerző (vagyis maga Rodrigues) addig el sem tud kezdeni dolgozni, amíg nem találkozik a színésszel. Rodriguesnek most két új darabja is elérhetővé vált, de felirat formájában eddig is létezett magyarul egy harmadik: négy éve a Trafóban láthattuk egy dokufikcióját, a Yesterday's Mant. Most is dokufikcióban gondolkodott, írt egy szellemes és költői börtöndrámát, egy kortárs Oidipusz királyt, a kötet legerősebb szövegét. Ha magyar dráma volna, ma még nem adtuk volna ki. Speciel ez a kötet alapos utószava szerint Portugáliában sincs másként: annyira kortárs szövegekről beszélünk, hogy több esetben első megjelenésük ez a fordítás.
A kortárs portugál drámahős nagyon tud kötődni. Meglepő, ha reggel fél tízkor még nem szeretett bele valakibe, többnyire reménytelenül és elválaszthatatlanul. És hogy melankolikus-e? Időnként az, a kötet címe mindenesetre José Maria Vieira Mendes, a portugál Jon Fosse darabjából való, aki meghatározó hangja a kötetnek, három művével is szerepel. Egyedül ő reflektál társadalmi jelenségekre: A feleségem című darabjában végig ott mocorog a háttérben a salazari diktatúra élő emléke.
Patricia Portela művét szeretném leghamarabb magyar színpadon látni. Az Emberi Pajzs Hadművelet gyerekek modern keresztes hadjáratát vizionálja, de benne van a South Park Kanadát lerohanó szülőhadseregének vérmérséklete is. A diákok aktivizálják magukat, miután hazájuk úgy dönt, hogy megelőző csapást mér a szomszédos országra, amely vegyi fegyvereket gyárt. 'k pedig élő pajzsként vonulnak idegen földre, felfüggesztve tanulmányaikat, amire persze megkapják, hogy csak lógni akarnak. Bár azt nem mondja senki, hogy "menj, és keverj le apádnak egy pofont, amiért nem nevelt meg" - de azért felmerülnek magyar adaptációs lehetőségek.
Szép könyv lett, a borító és a fülszöveg is vonzó - igaz, utóbbi alól lemaradt, hogy azt Egressy írta. Már csak az a kérdés, hogy a beígért második felvonás, a magyar drámák portugálra fordítása is a megkezdett szemléletet viszi-e tovább. Hogy a világszínházon keresztül megújítjuk-e válaszunkat a "mi a dráma?" kérdésére? Lesz-e portugálul Mohácsitól a Csak egy szög? Sorsszerű, hogy a portugál darabokkal egy időben jelent meg a régóta esedékes Pintér Béla-drámakötet. Közben Pintér egyik darabjának kínai fordítása is készül. Lehetne a következő a portugál.
Szerkesztette: Clara Riso, Urbán Bálint. Fordította: Király Szabolcs, Székely Szabolcs, Varsányi Kata, Végh Anna, Bata Péter, Nagy Dóra Judit, Borbáth Péter, Urbán Bálint, Kristóf Borbála. JAK-L'Harmattan, 2013, 348 oldal, 3200 Ft
