Egy rendesen megterített asztal - Dylan Thomas: Az író arcképe kölyökkutya korából

  • Babiczky Tibor
  • 2008. november 27.

Könyv

Dylan Thomas önéletrajzi vonatkozású novellafüzére, Az író arcképe kölyökkutya korából (amelynek szerkezeti alapjául James Joyce Dublini emberek című könyve szolgált) 1940-ben jelent meg, a magyar olvasók pedig 1959-ben vehették kézbe először, Gergely Ágnes tolmácsolásában. Idén az Európa Könyvkiadó újra megjelentette a művet, a zsebkönyv formátumú korábbi kiadások után végre méltó köntösben. A kötet homlokterében a gyerekkor és a pályakezdés időszaka áll. Mindezt álomképekkel jócskán megtűzdelt, kagylószerűen zárt, lírai szövegek formájában írta meg Thomas. Babiczky Tibor

Dylan Thomas önéletrajzi vonatkozású novellafüzére, Az író arcképe kölyökkutya korából (amelynek szerkezeti alapjául James Joyce Dublini emberek című könyve szolgált) 1940-ben jelent meg, a magyar olvasók pedig 1959-ben vehették kézbe először, Gergely Ágnes tolmácsolásában. Idén az Európa Könyvkiadó újra megjelentette a művet, a zsebkönyv formátumú korábbi kiadások után végre méltó köntösben. A kötet homlokterében a gyerekkor és a pályakezdés időszaka áll. Mindezt álomképekkel jócskán megtűzdelt, kagylószerűen zárt, lírai szövegek formájában írta meg Thomas.

A híres Esterházy-bonmot szerint a magyar ember zavarba jön egy rendesen megterített asztaltól; Dylan Thomas novellafüzére kísértetiesen hasonlít egy bőséges és kifogástalanul megterített asztalhoz. A könyvben ugyanis - zavarba ejtően - a helyére kerül minden. A történetekben valóság és álom egybeolvad, s ezáltal keletkezik egy új, ám annál hitelesebb valóság. Dylan Thomast olvasni: ínyencvacsora. A teltségérzést - paradox módon - nagyban elősegíti a novellák stílusa is: látszólag könnyű kézzel írt darabokat olvasunk, ám ez a könnyűkezűség valójában csak látszat, a mondatok és a történetek ugyanis tökéletesen formáltak; egyetlen gramm fölösleg sincs Thomas szövegein, maguk a képek és a helyzetek viszont - külső vázuk mögött - olyan sűrűk és érzelemmel telítettek, hogy akár egy-egy versként is olvashatók. Az író arcképe... gyakori megtorpanásokra készteti az olvasót, ez azonban nem hiba. A novellák egyszerűen csak "időt kérnek" - nem a megértéshez, hanem érzelmi töltetük kiteljesedéséhez.

Dylan Thomas prózája kétségkívül költői próza. A pergő párbeszédek mellett a legerősebb oldala a leírás: tárgyaké, napszakoké, tájaké. A következő szövegrész például egy olyan jelenetnél olvasható, amelyben a gyerek Thomas négy kártyázót les meg az ablakból. "Hirtelen tört az utcácskára a teljes sötétség, a falak összébb szorultak, és leguggoltak a háztetők. Amint itt bámészkodtam az idegen város sötét utcácskájában, óriásnak tűnt a füstös képű férfi, akit kalitkájában felhők öveznek, s a kopasz öregember havas fekete púppá korcsosult; és a sarokból fehér kezek ugrottak elő, láthatatlan kártyákkal."

Thomas képei és történetei örökre beleégnek az olvasó fejébe. Felejthetetlen például a nagypapa története, aki elindul Llangadockba, hogy eltemessék. "Nincs értelme ott feküdni holtan Llanstephanben. Llangadockban csoda kényelmes a föld; lehet rugdalózni, anélkül, hogy az ember lába a tengerbe lógna." Végül azzal csábítják haza az öregembert, hogy "erős sör lesz uzsonnára". De olvashatunk még szerelmi árulásokról, ambíciókról, kamaszkori kóborlásokról, sérelmekről és győzelmekről.

Az író arcképében egyszerre van jelen a naiv gyermeki világ (az Aranykor) és annak érett értelmezése. Ez a furcsa kettősség, a tartalmi szólam és az elbeszélői szólam kettőssége adja Thomas novelláinak fő drámai erejét. A gyermeki látásmód is hiteles, mögötte viszont ott húzódnak az élettapasztalat sötét vonulatai. Ez ugyanolyan kettős fénytörésbe állítja Thomas novelláit, mint az álmok és a valóság világának ütköztetése.

Visszatérvén a terített asztal hasonlathoz: ha maga a mű lakoma, akkor a fordítás hozzá a bor. Nem tudom, mikor üt vissza a magyar irodalomra, hogy manapság már a művek többségét nem írók fordítják. Rengeteg hideg, jellegtelen szöveg sorakozik a kiadók polcain, ám ez nem feltétlenül írható az eredeti könyvek számlájára. Az Amerre a Tawe folyik című Thomas-novellában hőseink "lőrét" isznak. Ez a fordítás viszont nem lőre, hanem komoly és testes vörösbor. A jelentős költő, Gergely Ágnes fordítása tökéletes: minden egyes árnyalatra, ritmusra ügyelt, a versbetétekről nem is beszélve. Nagy mű jelent meg újra magyarul, nagy fordításban.

Európa Könyvkiadó, 2008, 196 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.