Malachi Favors 1927-ben születik, hogy aztán tizenöt évesen bőgőzni kezdjen. Játszik Dizzy Gillespie-vel, Freddie Hubbarddel, első felvételeit Andrew Hill-lel készíti 1957-ben, de mindez nem túl érdekes. A dolog onnantól izgalmas, amikor - a hatvanas években - Chicago válik az avantgárd dzsessz egyik legfontosabb központjává. 1961-ben megalakul Favorsszel a Muchal Richard Abrams' Experimental Band, az évtized közepén pedig a Roscoe Mitchell Art Ensemble. 1966-ban St. Louisból megérkezik a trombitás Lester Bowie. 1967-ben felveszik a Number 1 & 2 című albumot, Bowie, Mitchell, Favors és a szaxofonos Joseph Jarman közreműködésével. Favors ekkor negyvenéves, tempóérzéke kiváló, hangzása nagy és robusztus. Munkássága ezután mégis szinte csak ehhez a körhöz kötődik. 1969-ben átjönnek Párizsba, ahol immár Art Ensemble of Chicago néven aratnak jelentős sikereket. Itt csatlakozik hozzájuk a dobos Don Moye, akivel több mint három évtizedet töltenek együtt. Koncertjeiket felejthetetlen színházi eseményekké bővítik, Favors például különféle afrikai jelmezeket és arcfestést visel, szövegeket és különféle hangeffekteket alkalmaznak, de mindez nem megy a zene rovására.
Lemezeikkel megalkotják a modern fekete dzsessz szinte tökéletes szintézisét, integrálják a dzsessztörténetet, az afrikai folklórt és a kortárs zenét. A szlogenjük: "Great Black Music: Ancient to the Future", s ez egy cseppet sem túlzás. Habár egyenként is fantasztikus muzsikusok, az öncélú virtuozitás háttérbe szorul, nincsenek hagyományos értelemben vett szólók, csak a komplex hangzás fontos. Ennek érdekében sokat kísérleteznek különböző hangszínekkel, s ehhez rengeteg hangszert használnak. Így kerül Favors arzenáljá-ba a bőgő mellé a basszusgitár, a bendzsó, a citera, a harmonika és mindenféle ütőhangszer. A zenekarban megvalósul a teljes demokrácia, sem személyek, sem hangszerek nem élveznek kitüntetett státust. A kompozíciókat és a hangszerelést felváltva jegyzik, kiadnak úgy harmincöt albumot, amiből legalább húsz hibátlan. Példának okáért álljon itt a Fanfare For The Warriors, a Nice Guys, a Dreaming Of The Masters Suite vagy a Coming Home Jamaica. Többször járnak Magyarországon is, az utolsó alkalommal 1995-ben, immár Joseph Jarman nélkül. A nagy menetelés változó intenzitással, de Bowie 1999-ben bekövetkező haláláig tart. 2003-ban kiadnak még egy albumot Art Ensemble of Chicago néven, Tribute to Lester címen - melyben a Mitchell-Favors-Moye trió szerepel -, ami bár minőségi anyag, nélkülözi az eredeti formáció színességét és gazdagságát.
Malachi Favors közben játszik Lester Bowie, Roscoe Mitchell, Sunny Murray, Kahil El'Zabar, Wadada Leo Smith különböző formációiban, de készít felvételeket Archie Shepp-pel is, elég, ha csak a Blasé című albumotemlítjük, amit a mester legjobbjai között tartunk számon. Saját neve alatt mindössze egyetlen szólólemez jelent meg, 1977-ben, Natural and the Spiritual címmel. És most már több nem is fog, mert a zenei alázat mintaképe 2004. január 30-án távozott az élők sorából - s ezzel egy korszak is lezárult.
Végleg.
Czabán György
