Könyv

Sziporkázó szellemű, súlyos tehetség volt, s mint derűs óriáscsecsemő jó pár éven át egy ország kedvenc tömeg-szórakoztatójaként működött. Életével igazolta tételét, miszerint az ember valódi műfaja önmaga, s alighanem ez a magyarázata annak is, hogy pályaképe nagy művek hiányában is méltán kiérdemli figyelmünket.

A filmszemlén két filmet is jegyzett, a Kalandoroknak ő írta a forgatókönyvét, a Bányató pedig a regényéből készült. Utóbbinak nemrég jelent meg a német kiadása, a Die Weltben lelkes kritikai fogadtatást kapott. Tavasszal jelenik meg Kazinczy és az Angyal című esszékötete.

1916. december 29-éről 30-ára virradó éjszaka a szentpétervári Juszupov-palotában orosz arisztokraták több lövéssel megöltek egy muzsik sztarecet ("szent embert"), Grigorij Raszputyint.

Ugyan nem tartom magam az MTV-generáció tagjának, de nekem is - mint minden popra és rockra fogékony huszonévesnek - meghatározó élmény volt a kilencvenes évek elején az egyetlen fogható és nézhető zenei tévécsatorna, az MTV Europe. Intenzíven néztem a Most Wanted (Ray Cokes!), a 120 Minutes, a Headbanger's Ball, az MTV Unplugged és természetesen a Beavis és Butthead adásait hétről hétre, és mindegyikben az volt a legjobb, hogy máshol akkoriban el nem érhető klipekkel és előadókkal lehetett találkozni.

Vétójoga van, ha apja bármely írásából film készül. Az idősebb Simenonról, Maigret atyjáról és A londoni férfi írójáról a fiatalabb Simenonnal beszélgettünk a Tarr-film díszbemutatójának másnapján.

A szakma a struktúra alapjait jónak tartja, ugyanakkor mélyreható, koncepcionális változásokat sürget - tavasszal lesz négyéves a filmtörvény. A filmszemle lendületében a mára beüzemelt támogatási rendszer tapasztalatait és a hazai filmkészítés kilátásait próbáltuk számba venni.

Volt egyszer egy kegyetlen madarász - Lechnek hívták -, aki szerelme hosszú távolléte felett érzett haragját különös módon próbálta csillapítani. Kiválasztotta egyik erős madarát, s jó alaposan a csuklójához kötötte, majd különböző színű festékeket vett elő, s hosszasan bíbelődött a színek kikeverésével. Mikor megtalálta az ideális árnyalatokat, aprólékosan összemázolta a hangosan "jajveszékelő" madarat.

Körmendi János igazán jól tudta, hogy "nincs kis szerep". Pár mondatos epizódszerepek, lesajnált villámtréfák és vérbő bohózati karakteralakítások igazolták magas színészi rangját, s általa a színpadi lét egyik vastörvényét: a színpadon mindenkor az győz, aki birtokába veszi a nézők teljes figyelmét. Hát ő nem volt rest erre!

A címet a Nyugatban enyhe negatív felhanggal aggatja Ambrus Zoltán Maeterlinckre egy plágiumügy kapcsán 1910-ben. Az áldozat, Paul Heyse ugyanabban az évben irodalmi Nobel-díjat kap. A gaz plagizátor egy év múlva.

Hogy valami van a pécsi levegőben, azt már a kilencvenes években is sejtettük, de most már egészen biztosak vagyunk benne. A közelmúltban egyre több figyelemre méltó előadó és zenekar tűnt fel a baranyai megyeszékhely vonzáskörzetében az egy szál akusztikus gitáros dalszerző lánytól a nu-dzsessz formáción át az újgenerációs rockzenekarig. Amikor a pécsi könnyűzenei életről szólunk, nemcsak "a vidék" legerősebb zenei bástyájáról beszélhetünk, hanem egy előremutató, az egyéb zenei csomópontokat is erős új impulzusokkal ellátó központról. Egyes vélemények szerint Pécs a magyar Liverpool - ami, ha masszív túlzás is, azért nem teljes képtelenség.

Vámos Miklós könyve rossz. Másnak akar látszani, mint ami. Ezért aztán azt sem lehet tudni, hogy valójában mi. Így meg csak egy rossz könyv.

Ne szeress meg. Szeress. Úgy szeress, ahogy növekedsz vagy öregszel, ahogy a bogár bogár. Szeress, ahogy glóg tukompi litta-litta.

Tevékeny irodalmi mindenes volt, egyszersmind megtestesült anekdotafigura. Változatos és elegyes életműve szinte kegyeletsértő gyorsasággal merült feledésbe, ám jellegzetes alakja máig emlékezetes. Õ volt a közkedvelt, korpulens Gráci, a megrögzött hipochonder, akinek méltatlanul rövid élet jutott.