Könyv

Az alig több mint 300 ezres szigetországnak igen erős az irodalma, nemcsak a regények sikeresek, de a magyarul szinte hozzáférhetetlen izlandi költészet is, utóbbinak egyébként, mielőtt prózát kezdett írni, egyik jelese éppen Jón Kalman Stefánsson volt. A halaknak nincs lábuk című regénye az első magyarul is olvasható műve.

Az európai jazz hatvanas évek óta zajló emancipációját az európai jazztörténet emancipációja némi késéssel követte, ősszel jelent meg ugyanis az első monografikus, az újabb elméletek alapján álló, plurális felfogású könyv, 45 szerző közös erőfeszítése.

Hát nincs, elárulom. Átnéztem. Kerestem egy nevet, így jöttem bele a dologba. Mint Karin hy: hej, pedig de számolnék. (Ám már megint nem tudom kibogozni a cipőfűzőmet.)

Tandori Dezső tizenkét éven át volt állandó tárcaírója a Magyar Narancsnak. Válogatásunk e boldog éveknek állít emléket. Töredék T'doornak.

Az egyik legjelentősebb hazai irodalmi elismerés különlegessége, hogy maguk a pályatársak szavazzák meg, hogy kik legyenek a díjazottak.

Tíz szerző, tíz mű van versenyben az Aegon Művészeti Díjért.

Az egykori Velencei Köztársaság már a maga korában kitűnt politikai-földrajzi környezetéből, és azóta is afféle kuriózumnak, szabályt erősítő kivételnek számít a középkori és kora újkori történelemmel foglalkozók számára. A nevében szereplő államforma anakronizmusnak hangzik a mai olvasó fülében, még ha akkor a köztársaság nem pont azt jelentette, mint manapság (habár, ugye, köztársasága válogatja…). Pedig abban az időben még számos más városköztársaság, tengeri repubblica is akadt az itáliai és dalmáciai régióban, mindenekelőtt a rivális Genovai.

Márkus György „életművének jelentőségéről, gondolkodói magatartásának egykor széles körű hatásáról még a bölcseleti irodalom iránt fogékony itthoni olvasóközönség jó részének sincs igazán tudomása”, írta negyedszázada Lakatos András a filozófus 60. születésnapjára összeállított tanulmánykötet előszavában (Lehetséges-e egyáltalán?).

Az 1956-os forradalom és szabadságharc valóságát helyesebb a történettudomány eredményei révén megismerni.

A Maus atyja nem akart a képregények Elie Wieselje lenni és a Sorstalanság sem érdekelné comics-formában.

Megpróbál kimaradni a közéleti vitákból. Stroke-ja után igyekszik minél többet imádkozni, és kellő távolságból szemlélni az életét.