T´DOOR: Van-e a telefonkönyvben Fosch?

  • 2019. február 16.

Könyv

Hát nincs, elárulom. Átnéztem. Kerestem egy nevet, így jöttem bele a dologba. Mint Karin hy: hej, pedig de számolnék. (Ám már megint nem tudom kibogozni a cipőfűzőmet.)

Hát nincs, elárulom. Átnéztem. Kerestem egy nevet, így jöttem bele a dologba. Mint Karin hy: hej, pedig de számolnék. (Ám már megint nem tudom kibogozni a cipőfűzőmet.)

Legtöbb cselekvésünk ilyesmi. ("Nőket emancipál/e Manci Pál/ miatt".) Költészetről írok, regényt, és Jékelynél tartok, ott tartani érdemes. Mindig a barátaim jutnak eszembe, érdekes, így a madarak is. Hogy akkor voltam a legszegényebb, mikor madarat tartottam, sokat, de akkor voltam a legboldogabb is, amilyen nem leszek, bármeddig élek. És hogy szegény, boldogtalan fejem simogatják ezek a bizonyos égi szárnyak.

Ilyen hajnali emlékhez (hajnali fél ötkor láttam íráshoz - és iváshoz -, bár a telefonkönyvbéli Fosch-keresés sem volt épp csak kávé folyománya), igen, aztán a legkorábbi-reggeli városban is mókás és lezser arcot kell ölteni. "Mint ahogy elfeledte annyi szépét." Így néz el a Föld felett a Nap. A temetés után.

Meghalt másfél évesen a Hertie madár, ugye, ez most tudott közkincs, engem alapjaimban rendített meg. Jó, hát Németországba bajosan látom magam menni, olyan vagyok ezzel, nem mint a csillagos ég vagy a zengedelem, de mint az a tréner vagy tulajdonos, aki nem küldi pl. Donoghue dágványába a lovat, ha a ló pergő, kemény pályát bír, és nem nevezi be 2800 méterre, ha 1200-as állatról van szó. Rendben van, nem megyek Hertie Áruházhoz, onnét volt az én szegényemnek ez a neve, ugye, az áruház madaras kitűzőjéről, Spatz, spaziert, de attól még nem minden úszható meg.

false

 

Fotó: MTI - Honéczy Barnabás

 

Eleve ez a helyzet, amit megteremtettem magamnak: ez röhejbe fúl hamar. Mert mi az, hogy valaki az élettel összevéti magát, Apollinaire, és nincs szüksége többé senkire. Ilyen a gyakorlatban nincs. Kérlek, intézzük el ezt, de beleértve, hogy nekem nincs szükségem közben senkire. Hová vezet a költészet? Mivel áltat minket? Mely abszolútumokkal? S mégis, a legreálisabb helyekről fellépcsőzve, épp (ahogy Jékelynél a Nap a Hárshegy oldalán lesétál, aztán felejti az eltemetett szép hölgyet, mint már eddig is annyi szépét, s ha én csak a Szpéróra, Alízra gondolok etc., is elég) a legvalósabb viselkedést kívánó kocsmajelenésekből ellebegve érezzük a legérthetőbbnek, értjük a legérzelmesebben a micsoda hogyishívjákolását, ezt tehát. Röhejbe fúl, ha az ember már 00 licenccel mondhatja, hogy eleve utálom a magamhoz térést (józan álomra értem, abból), és a legborzadályosabb frázisokat mondja (az ember), hogy mi kéne, minden eszközlés nélkül, persze.

Jól tudja, hogy azzal megint nem lenne elintézve semmi. De a nagy világi szekvenciák, mikor pl. pénzed 1/10-ére mész le a kihalt londoni Mayfair-negyedben, aztán még ezt elfelezed, megnyesed egy 10/1 alatti lóra, rajtad, mint Kellér Andor félzseniális P. Marcellén, csak ily csodák segíthetnek, favorit-tippet te már oszthatsz bárkinek, neked az nem kell... és Barátok Nélkül a ló neve, hát jól magad vagy, nézzük. Megcsapod a maradék pénz felével, kimész, meghúzod a portugál rozát. A rozi, a rozi, a rozi, a rozi egy az. Ez a jó megoldás, jött abból, hogy a rozé egy íz. A rozi egy az, hahaha. Barátok Nélkül. Mi lesz? Lényegtelen kis műhomokfutam, Örök Talaj. A képernyőnek is csak az alsó sarkában közvetítik. Mit látsz? Valaki vezet a korlátnál. Érzed, az neked nem jó. De nem mesélted már ezt a történetet? Csak oly soká jön a "Vissza a sírból" köteted, karácsonykor, addig tízszer el kéne mesélned a sztorit. Mindegy, meglett a Barátok Nélkül, az új üveg rozé, aztán a The Khoinoa (ez valami ír tisztség), c. ló, aztán a Beachy Head, nem is tudtad, az öngyilkosok sziklája Dél-Angliában.

Szóval most jó, rendben van, lazulhatsz itt stilárisan, de azt ne mondd, hogy te látod magad, ahogy kibuszozol a tengerpartra, töprengsz, egy üveg rozét játssz-e, egy virslit is egyél hozzá, netán megkérdezd, van-e pirított máj, gombafej rántva, esetleg telefonálj is egy utolsót (a fülke közelít a szegélyhez!), aztán... Ezt te magadról ne állítsd.

Reálisabb volt, mikor pennyt keresett sasszemed a földön, aztán csak ültél a padon, számoltad a fekete és a piros, a lapos és a magas autókat, és egy takaros hazugsággal a reptársaságnál egy nappal előbb hazakéredzkedtél.

De most nem akarsz többé. Főleg, ha fekszel. Nem akarsz elmenni. Összetévesztetted magad az élettel, és nincs szükséged arra a valakidre sem, aki te lennél más paraméterek közt. Nem óhajtod strapálni magad vonattal stb. (még az 5-ös villamos csak hagyján Bécsben, még saját járkálásaid örök-ugyanaz emlékútjai elmennek valahogy, de), The Khoinoával, Beachy Head új futásával, nem és nem.

Persze, az örök-itthonlét: kóter, katyvasz. Ám még mindig az eltűrhetőbbekből. Hagyd hát, hogy felébredni, nekilátni stb. Hogy az mi. Hogy ebben is az örök-egyforma kéne. Rajzolj ide valamit, ne is beszélj sokat, húzd fel sapkád, a Föld isten kalapja, és Poe hollója a Poe vállán ülve megfejti, és ez jön ki, ez a megfejtés. Annak ellenére, hogy egy kalap szar.

T´DOOR: Eladó: egy egész világ!

Tisztességes legyek: mit tudom én, ezek az eladások; senkit behúzni nem akarok. Rázd Meg A Csürhét jeligére Az "Eladó" azt jelenti: selles, Verkaufsrennen, a réclamer. Eladóverseny a lovaknál. Kb. tudom, mit jelent ez. Hogy a lovak mind áruba mennek, de a győztest köteles eladni a tulaj, ha van vevő.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.