Emlékszem, gyerekkorunkban mennyit viccelődtünk azon, hogy az akció- és szuperhősök nem járnak a reterátra. Vagy legalábbis sosem mutatják. Aztán 2001-ben elkészült a Marvel-képregények felnőtteknek szóló, Max Comics elnevezésű sorozatának nyitánya, amelyben az Alias nyomozóiroda exszuperhős detektívje, Jessica Jones egy komplett oldalon át csücsül a budin, és elmélkedik az épp aktuális ügyről. Bizony, annak idején még egy ilyen egyszerű gesztussal is képregény-történelmet lehetett írni.
A 2015 óta tévésorozatként is futó képregény első kilenc füzete került bele a gyűjteménybe, amely két teljes történetet tartalmaz.
A grafika éppúgy lázad a letisztult formák és a heroikus gesztusok ellen, mint maguk a történetek. A film noir hangulata már az első képkockákon tetten érhető: durva vonalvezetés és már-már vázlatszerű képi világ jellemzi Michael Gaydos rajzait, amelyek a storyboardok világát idézve, ügyesen kiszámított ritmusban és képkivágatban adnak egyfajta filmszerűséget az egésznek. Jessica kihallgatása a rendőrségen olyan fojtogatóra sikerült a gyors ütemben egymást követő, szűk képkockákkal, hogy szinte az olvasó is fuldoklik benne.
A történetek azonban már kevésbé izgalmasak, igazából mindkettő a klasszik noir klisékből merít: a megbízói bepalizzák a nyomozót, aki ezért kellőképpen szarul érzi magát. Startnak azonban ennyi is elég, hiszen a világ egész szépen épül: Marvel-hősök és politikai játszmák alulnézetből, keserű iróniával felfőzve.
Fordította: Galamb Zoltán. Fumax, 2018, 216 oldal, 5495 Ft
