Könyv

Története van

Francesco Martinelli (szerk.): The History of European Jazz

Könyv

Az európai jazz hatvanas évek óta zajló emancipációját az európai jazztörténet emancipációja némi késéssel követte, ősszel jelent meg ugyanis az első monografikus, az újabb elméletek alapján álló, plurális felfogású könyv, 45 szerző közös erőfeszítése.

Az ambiciózus projektet a European Jazz Network szakmai ernyőszervezet és az EU Kreatív Európa Programja juttatta célba, az eredmény pedig megfelel mindannak az igénynek, ami egy 740 oldalas enciklopédiától elvárható. Persze születtek már feldolgozások, komoly részeredmények, ha nem is ebben a terjedelemben, de itt az alcím (The Music, Musicians and Audience in Context) követelményét betartva az egyes nemzeti és tematikus fejezetek tárgyukat (többnyire) átfogóan és kontextusban értelmezik, ahogy azt a jazzről szóló nemzetközi tudományos diskurzus pár évtizede megköveteli.

Előszavában a könyv szerkesztője, Francesco Martinelli az alapkérdéseket érintve felhívja a figyelmet a jazz studies felfogás által hozott szemléletváltásra, ami erősen relativizálta a jazztörténet egyirányú, szűken meghatározott, csak afroamerikaikak által eredeztetett, stilisztikára koncentráló narratíváját. Ha Európa jazzének történetét megírjuk, már eleve megkérdőjelezzük az amerikai hegemóniát, ha pedig egységesként tekintünk rá, akkor még inkább. Martinelli és Alyn Shipton sorozat- és társszerkesztő példamutató módon próbálják az egységesülő szálakat közös szőttesbe fonni. A függelékszerű tematikus rész pedig a hab a tortán (az első afrikai-amerikai előadók, a cigány és a zsidó kisebbségi kulturális hagyományok, az avantgárd kérdésfeltevései, a filmek és a fesztiválok), míg kevésbé meglepő, hogy a nyolc területi egységbe rendezett fejezetek az egyes nemzeti kultúrákba ágyazva közlik mondandójukat. Jó hír az is, hogy hazánk az osztrák és lengyel jazznagyhatalmakkal együtt Közép-Európába került. Turi Gábor tanulmánya mértéktartó, kerüli a nacio­nalista kitételeket (ez például lengyel kollégájáról nem mondható el), nem bocsátkozik névsorolvasásba sem. Gonda János, Pege Aladár és Szabados György vázlatos pályaképével tipizáló narratívát kínál, és izgalmas párhuzamokat. Sem a szerkesztő, sem Turi nem tévedhetetlen, zavaró a kereszt- és vezetéknevek felcserélése, illetve enyhén elnagyolt a Dália (a hatvanas évek első felében működő Budapesti Ifjúsági Jazz Klub) előtti korszakok leírása. Olykor egyenetlen a The History of European Jazz, például már abban sincs egyetértés a szerzők közt, hogy az impró és szólók nélküli dögös, korabeli jazzes tánczenét lehet-e jazznek nevezni, ám ennek ellenére a könyv minden eddiginél magasabb szintre emelte a témája diskurzusát. Sajnos hajmeresztően drága, 200 fontba kerül, sőt, az equinoxpub.comról letöltve sem olcsó (fejezetenként 17,50 font), így a magyar fordítás megjelenésére nem sok esély mutatkozik. Ez a cikk sem készült volna el, ha a Budapest Music Center könyvtára nem szerezte volna be.

Equinox, 2018

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.