Az ambiciózus projektet a European Jazz Network szakmai ernyőszervezet és az EU Kreatív Európa Programja juttatta célba, az eredmény pedig megfelel mindannak az igénynek, ami egy 740 oldalas enciklopédiától elvárható. Persze születtek már feldolgozások, komoly részeredmények, ha nem is ebben a terjedelemben, de itt az alcím (The Music, Musicians and Audience in Context) követelményét betartva az egyes nemzeti és tematikus fejezetek tárgyukat (többnyire) átfogóan és kontextusban értelmezik, ahogy azt a jazzről szóló nemzetközi tudományos diskurzus pár évtizede megköveteli.
Előszavában a könyv szerkesztője, Francesco Martinelli az alapkérdéseket érintve felhívja a figyelmet a jazz studies felfogás által hozott szemléletváltásra, ami erősen relativizálta a jazztörténet egyirányú, szűken meghatározott, csak afroamerikaikak által eredeztetett, stilisztikára koncentráló narratíváját. Ha Európa jazzének történetét megírjuk, már eleve megkérdőjelezzük az amerikai hegemóniát, ha pedig egységesként tekintünk rá, akkor még inkább. Martinelli és Alyn Shipton sorozat- és társszerkesztő példamutató módon próbálják az egységesülő szálakat közös szőttesbe fonni. A függelékszerű tematikus rész pedig a hab a tortán (az első afrikai-amerikai előadók, a cigány és a zsidó kisebbségi kulturális hagyományok, az avantgárd kérdésfeltevései, a filmek és a fesztiválok), míg kevésbé meglepő, hogy a nyolc területi egységbe rendezett fejezetek az egyes nemzeti kultúrákba ágyazva közlik mondandójukat. Jó hír az is, hogy hazánk az osztrák és lengyel jazznagyhatalmakkal együtt Közép-Európába került. Turi Gábor tanulmánya mértéktartó, kerüli a nacionalista kitételeket (ez például lengyel kollégájáról nem mondható el), nem bocsátkozik névsorolvasásba sem. Gonda János, Pege Aladár és Szabados György vázlatos pályaképével tipizáló narratívát kínál, és izgalmas párhuzamokat. Sem a szerkesztő, sem Turi nem tévedhetetlen, zavaró a kereszt- és vezetéknevek felcserélése, illetve enyhén elnagyolt a Dália (a hatvanas évek első felében működő Budapesti Ifjúsági Jazz Klub) előtti korszakok leírása. Olykor egyenetlen a The History of European Jazz, például már abban sincs egyetértés a szerzők közt, hogy az impró és szólók nélküli dögös, korabeli jazzes tánczenét lehet-e jazznek nevezni, ám ennek ellenére a könyv minden eddiginél magasabb szintre emelte a témája diskurzusát. Sajnos hajmeresztően drága, 200 fontba kerül, sőt, az equinoxpub.comról letöltve sem olcsó (fejezetenként 17,50 font), így a magyar fordítás megjelenésére nem sok esély mutatkozik. Ez a cikk sem készült volna el, ha a Budapest Music Center könyvtára nem szerezte volna be.
Equinox, 2018
