Rázd Meg A Csürhét
jeligére
Az "Eladó" azt jelenti: selles, Verkaufsrennen, a réclamer. Eladóverseny a lovaknál. Kb. tudom, mit jelent ez. Hogy a lovak mind áruba mennek, de a győztest köteles eladni a tulaj, ha van vevő. Vagy maga visszavásárolhatja. 90 ezer franktól 40 ezerig mentek az előre kötelesen megjelölt árak a téli franciaföld szentélyének február 5-ei harmadik futamában, egyébként a Lanterna-díj volt ez, Prix de la Lanterne. Vagy ki tudja, mit jelent a név. Franciaország, a régi szívdobogás! Bécsben vagyok, játszhatnék Angliát, de mert Párizs jön, hat napra, szeretném ráélni magam. Az igazi bűvölet a francia lószínér.
Olvasom - magamról -, hogy a h. c. artmann-féle "cselekvőleges poézis"-t gyakorlók prototípusa vagyok, hát ez szép, és talán csakugyan igaz, bármit érjen is, és elmondom Bécsben, majd, hogy a lószíntér is poétai cselekvés, én költészetre játszom.
Ez egzisztenciális és nyelvi költészet. A jobbik esetben. A rosszabbikban félrefogtam. Követtem a nyájat, elhittem a favoritot, pénzt akartam, okoskodtam valami esélytelennel - aki tényleg esélytelen volt, le is maradt.
Ha már "Hétszer", vagy mi, és talán írtam, sőt igen, a Frankie Dettori egy nap hét futamot nyert Ascotban, nem akárhol hát, és mind a hét futamot megnyerte etc. Most én ilyet gyártani nem tudhatok, de elkezdtem újra a "kóros szériázást", hatodik napja vagyok pluszban, ez 630 schillingtől 20 schillingig terjed, és a 978 schillinget összességében nem haladja meg, szóval ez egy ilyen meló.
És poétikai cselekvés.
Mert például elkezdődött a Prix D´Embrunnal, ott ment egy Wild Thyme, ejtsd time, tim stb. nevű ló, és ahogy rajzolgattam - lovakat -, ez eléggé vad témázás lett (a Freud-házban lakom!), na ja, a költészet kicsit facsar a szavakon. 20 schillinggel játszottam helyezést a Thyme-mal, és bejött, bár 100-at tettem vón rá.
Következett a laternás eladóverseny. Már a Krieauban - a bécsi ügető - kihagytam egy iszonyatosat, "Doktor" haverom végig hülyézett, bent hagyod nekik a babákat, két és fél babát nyerhetnél. Ha bírnék hinni! De a szaklapot kellett volna csak lemásolni. Az első három helyezettet megadta véletlenül jó sorrendben. Ki tudja, mikor van ilyen!
| ||
Én a szériázást úgy csinálom, hogy ha az elején - a francia futamok korábban kezdődnek az irodai képernyőn, mint az angolok - nyerek 40 schillinget, közben elköltök a pincérre ugyanennyit etc., kétszer 1/8 liter bor, minden, de jó dumák az ismeretlen ismerősökkel, megéri, meg mit csinálnék helyette, jó, minden délelőtt írtam 1-1 cikket, egész tűrhető voltam magamnak, ez a hetedik - balsorsot ne hozzon -, na, hol is tartottam, szóval, akkor nem megyek rögtön haza, hanem, kínok kínjára, nézem a további, az angol futamokat, és nem játszom.
Ez erkölcsi erőt követel, bármi röhej is, ahogy hangzik.
Az eladóversenynél vannak "spúrok". Fülesek. Tudnak valamit a jónép soraiban. Aztán buknak. Vagy sem. 1993-ban láttam egy lovat 33 az 1-hezről, szik, lemenni 6 az 1-hezre. Rázd Meg A Csürhét, nem a csűrt, a csürhét, ilyesképp lehetne fordítani a nevét, bár nem volt benne efféle durvaság, az elegánsabb volt, angolul volt.
Ekkorát nyert! Én barom, több utam olcsólakás-pénzét bekaszálhattam volna, ha jókor mozdulok.
Ritkán esik ilyen. Kétévente egyszer egy életben. Egy alkalmi álfogadó életében.
Itt egy Demirbash nevű ló volt 4 az 1-hez a favorit. Lement erre 6-ról. A lap is első helyre lökte őt, másodiknak egy Davarben nevűt, s nem lett volna szabad bedőlnöm, hogy a Krieauban, mondtam-e, a bécsi ügető, kihagyott Diabolino ST nem tér vissza szép poétai-nyelvi alakban, itt a Lanterne Diabolikum nevű lovát el kellett ejteni, "nekem nem kell!"-t kiáltani rá, ahogy a "Doktor" szokja, szik.
A harmadik helyre Slipper Man nevezetűt adott a lap, negyediknek, kisebb betűkkel, a Bebek volt így sandítható.
Nekem a négy éve szolgáló papucsom eznap ment tönkre, már lifeg a talpa, mindegyéb. Papucs Férfi, Slipper Man, így fordítottam, bár a "slip" is illett volna, hölgyi vonzatban.
Megtettem, kivételesen, bátran helyezésre a Papucsost. Legyünk költőileg cselekvők. És a lap sorrendje jött!
Mehettem haza megkönnyebbülten. A 4. győztes napom volt ez, a vesztésekkel együtt is 55 schilling plusz! Ne tessék vigyorogni.
Még két esetet mesélek a költői cselekvésre. Mellesleg az eladóversenyek a legsötétebb dolgok tudnak lenni. Megvannak az előzetes szándékok, és összebeszélések sincsenek kizárva.
Szpéró madaram halálának hófordulója volt, ráadásul éjjel halt meg ő, és éjszaka most felébredtem egy álom után, a Szpéró halálát álmodtam, de nagyon szürrealistán. Egy körömreszelő volt a Szpéró - !!! -, és lecsuklott "a feje" stb., másutt ezt megírtam már.
Szpérót 12-én leltem, 1977 augusz, nem, júliusában, 1979 augusztusában, szintén 12-én az Éliást találtuk.
A Double Amour nevű ló a vincennes-i ügetőn a 12-es számmal volt a lapban és a versenyben.
17 ló futott. Mi legyen?
Nagyon lement az esélyszáma a 17-es Darwin de la Motte-nak. De mi közöm nekem Darwinhoz? S akkor láttam: ki is volt a Double Amour apja. Workaholic! Munkamásiás! Erről a lóról, A Semmi Kéz verseskötetemben írtam, kedvenc versem az, ahol a Munkamásiás előjön. Gyerünk!
Helyezésre játszottam Double Amourt. A Darwin lemaradt szépen, a Workaholic-ivadék második lett, mehettem haza, megvolt a 35 schilling és a költői igazság.
Egy leégés: aznap hagytam abba a cigizést "megint örökre". Erősen megígértem magamnak. Aztán délben, az irodára menet, csak rágyújtottam. Mit tesz az ég, volt egy futam, A-csoportos 1-ső osztályú, nagy lovakkal. One Man, Sound Man - szuperállatok. Egészséges Ember... Én a One Mant, egyik kedvencem, játszottam. S ki nyert, előtte pontosan? A Strong Promis nevű, Erős Ígéret v. Fogadalom.
Este legalább lelkifurdalás nélkül gyújtottam rá. Nem vagyok vevő az ilyen orra-koppintásokra, de hogy költői igazságuk van, az kétségtelen, és én is őrzöm prototipikus státusom.
T'DOOR: Radikális megalkuvás
Író ír, írja: röhejesnek érzi saját magát is olykor, hahaha, az okoz neki fájdalmat igenis, amit magasból lemicsodál különben igenis, és hogy igenis, ez van. Író, kollégám, régi jótevőm, mondjuk, olykor félreértésből vitapartnerem, énvelem vitázni nem kell(ene), én nem vagyok konfliktuskereső alkat, író felbátorít engem, hogy arról beszéljek itt, évem efféle zárásául - bár semmit le nem zárva, reménytelen -, amiről beszélek.
