| ||
Alvilági szereplői hosszan ecsetelik, milyen jó móka volt fiatal anarchistaként bombákat robbantgatni - na ja, a közös múlt - a Weather Underground, a Fekete Párducok és a kései hatvanas évek -, melyhez képest a közös jelen - a kései nyolcvanasok - inkább a pénzszerzésről szól. Azok dinamit általi megkopasztásáról, akik a párost börtönbe juttatták. Kényelmes megoldás, hogy a bombázókkal párhuzamosan Leonard egy épp leszerelő bomba-szakértőt is felléptet - azt a fajta öntörvényű zsarut, akit az 50-100. oldal között (filmben a 7. perc tájékán) fel szoktak függeszteni.
Eléggé megkésett lenne a 87 éves szerzőt azzal betámadni, hogy milyen szégyentelenül a ponyvasémákra jár a tolla; persze hogy arra jár, miközben olyan természetességgel beszélteti szereplőit, hogy a napnál is világosabb, miért épp egy Leonard-puhafedelűt emelt el a kis Tarantino enyves kezű fiatalként. A Dinamit úgy olvastatja magát, mint egy kilencvenes évekbeli Tarantino-mozi regényesített változata, noha tudjuk jól, hogy ki a tyúk és ki a tojás ebben a sztoriban. A Dinamitban mindenesetre van egy remek szerep Samuel L. Jacksonnak - kár, hogy tavaly már jól elbarmolták a filmváltozatot.
Fordította: Totth Benedek. Jaffa Kiadó, 2013, 283 oldal, 2940 Ft
