Könyv

Elmore Leonard: Dinamit

  • - kg -
  • 2013. június 9.

Könyv

Magától Elmore-tól tudjuk, mit rühell szívből, igazán: a háttértörténeteket és az időjárást. A 88-as Dinamit (eredetiben: Freaky Deaky) valóban nem tartalmaz hosszú passzusokat a detroiti időjárási viszonyokról (Detroit az Leonardnak, mint New York Woody Allennek), de a háttértörténetek terén azért Leonardot sem mondanánk ártatlannak.
false

Alvilági szereplői hosszan ecsetelik, milyen jó móka volt fiatal anarchistaként bombákat robbantgatni - na ja, a közös múlt - a Weather Underground, a Fekete Párducok és a kései hatvanas évek -, melyhez képest a közös jelen - a kései nyolcvanasok - inkább a pénzszerzésről szól. Azok dinamit általi megkopasztásáról, akik a párost börtönbe juttatták. Kényelmes megoldás, hogy a bombázókkal párhuzamosan Leonard egy épp leszerelő bomba-szakértőt is felléptet - azt a fajta öntörvényű zsarut, akit az 50-100. oldal között (filmben a 7. perc tájékán) fel szoktak függeszteni.

Eléggé megkésett lenne a 87 éves szerzőt azzal betámadni, hogy milyen szégyentelenül a ponyvasémákra jár a tolla; persze hogy arra jár, miközben olyan természetességgel beszélteti szereplőit, hogy a napnál is világosabb, miért épp egy Leonard-puhafedelűt emelt el a kis Tarantino enyves kezű fiatalként. A Dinamit úgy olvastatja magát, mint egy kilencvenes évekbeli Tarantino-mozi regényesített változata, noha tudjuk jól, hogy ki a tyúk és ki a tojás ebben a sztoriban. A Dinamitban mindenesetre van egy remek szerep Samuel L. Jacksonnak - kár, hogy tavaly már jól elbarmolták a filmváltozatot.

Fordította: Totth Benedek. Jaffa Kiadó, 2013, 283 oldal, 2940 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.