Könyv

Egy tizenöt éves európai közösségi irányelv értelmében jogdíj járna a szerző számára a közkönyvtári kölcsönzés után is, aminek az érvényesítéséért már évek óta küzdenek az irodalmi szervezetek. Úgy tűnik, most végre történik valami. A kérdés csak az, hogy a restanciánk alkalmas-e a nemzeti kultúra támogatására. Ha jogkövetők vagyunk, aligha.

A korszellemmel legtöbben úgy vagyunk, hogy fel sem ismernénk, ha elmenne mellettünk az utcán, de ez csak azért van, mert a legtöbben nem vagyunk nagy gondolkodók. Velük ugyanis ilyesmi nem eshet meg. Persze nem feltétlenül szemtől szembe történik ez a találkozás. Van úgy, hogy a korszellem nem ismeri fel a nagy gondolkodót, s akkor később kell lihegve utánaszaladnia.

"A visszaemlékezés egy szinten él hétköznapi életünk reális eseményeivel" - írja Tadeusz Kantor A halott osztályhoz készült jegyzeteiben. Amikor a lengyel színházcsináló visszatér szülőfalujának földszintes iskolájához, és betekint annak ablakán, úgy érzi, mintha még mindig bent ülne a halott osztály ugyanabban a teremben. Úgy tűnik, a múlt betölti a jelen idő minden apró rését.

A jobboldali többségű Pest Megyei Önkormányzat nemrég úgy döntött, hogy öt területi múzeumát kiállítóhellyé minősíti át. A döntésre az áment a kultusztárcának kéne rámondania. A megye és az érintett városok közti politikai ellentétek ködfüggönye mögül a magyar múzeumpolitika sorskérdései sejlenek fel.

Finom és gazdag nagyúr volt. Valóságos szereperdőt birtokolt, ám előkelőségét tapintatból közvetlenül az orrunk elé helyezte, hogy azt mi megbocsátóan modorosságnak nézhessük. Oly sokat emlegetett manírjain a nagy stílus zománca, s a személyiség eldisputálhatatlan védjegye fénylett.

Az irodalom- és művészettörténeti közelmúlt legtisztázatlanabb és legkevésbé feldolgozott periódusával, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek "nem hivatalos", olykor "földalatti" művészetével, illetve ennek előzményeivel és következményeivel foglalkozik Szkárosi Endre tanulmánykötete.

Július elsejétől a Műcsarnok és az Ernst Múzeum összevonva, nonprofit gazdasági társaságként működik tovább. Noha technikai értelemben csak újraegyesítésről van szó, a döntés gazdasági és szakmai körülményei egyelőre tisztázatlanok.

Farkas Péterről mindössze annyi tudható (legalábbis: annyit tudok róla), hogy Németh Gábor és Garaczi László évfolyamtársa volt a Tanárképző Főiskolán a nyolcvanas években. Mi több: az említett urakkal jó barátságot ápolt, sőt ápol mind a mai napig.

Van egy pillanat, mielőtt tűélesre húznánk a lencsét. Már minden látszik, de még semmi sem egészen tiszta. Minden könnyen felismerhető, s ha a kép egyáltalán hordoz(hat) valamiféle információt, az kis nehézségek árán felfogható. Akutagava működési területe ez a tartomány.

Roth már az első oldalakon temet. Hőse és halottja semmi esetre sem hősi halott. Nem volt se jó apa, se kitartóan szerető férj, szeretteinek és viszontszeretteinek száma csekély.

Az esszéistaként és a gender studies hazai terjesztőjeként ismert Bán Zsófia első prózakötetével jelentkezett. A jelentkezni szó sugallata ellenére könyve nem egy padból nyújtózkodó diák műve, hanem - amint arról szó lesz - letagadhatatlanul egy tanárnőé, mégis - bár a szerző műveltségben, műgondban (és életkorban) lehagyja a legtöbb elsőkötetest - van benne valami az "első kötetek" hangulatából.

Újszászy István kétségtelenül egyike az 1945 előtti (s részben az 1945 utáni) korszak legvitatottabb történelmi figuráinak, s egyben, hála regényes életének és titokzatos halálának, azon egykori katonatisztek közé tartozik, akikről a nagyközönség is tudni vél egyet s mást.

Az áprilisi könyvfesztiválon némileg Umberto Eco árnyékába szorultak a kanadai díszvendégek, akik közül épp a legnevesebb nem jött el személyesen.