Rövid prózák egyenetlen gyűjteménye, amelyek különféle hangokon, poétikai hagyományokból szólalnak meg, nem keltik egységes egész benyomását. Ami valamennyire összeköti őket, az az írónő jellegzetes humora. A könyv néha mintha már túlságosan humoros igyekezne lenni, de így viszont legalább nem humortalan, és ez örvendetes.
Ami igazán összefogja a rövid darabokat, az nem a szövegekben található, hanem azokon kívül. A frappáns cím - Esti iskola (olvasókönyv felnőtteknek) - és az abból következő elszórt eljárások (feladatok a szövegek végén és néha közepette), meg a nagyszerű "illusztrációs" képanyag (Eperjesi Ágnes munkája) végül mégis létrehoznak valami egységet, amiről érdemes elgondolkodni. Első blikkre ez a koncepció ironikus játék az irodalom tanító funkciójával, a társadalomban elképzelt használati értékével, a tankönyv előállításának hatalmi-ideologikus dimenziójával - vagyis mindezek nevetségessé tétele. Ezt erősítik a groteszk feladatok is, mint: "Írjatok fogalmazást Bátyám, a szomorú keretlegény" címmel! Ügyeljetek a tárgyilagosságra!", vagy: "Mondd el saját szavaiddal, mi az a hajlam! Érvelj ellene vagy mellette!" A helyzet azonban bonyolultabb: Bán Zsófia nem teljesen tagadja mindezeket a funkciókat, sőt - az ironikus csavar után - mintha a maga ideológiai üzeneteit ugyanebbe a pozícióba írná bele. Nemcsak szórakoztatni, gyönyörködtetni, hanem nyilvánvalóan tanítani is akar.
Az egyes darabok előtt mindig tantárgymegjelöléseket olvasunk: földrajz-történelem, kémia-testnevelés stb. Bán Zsófia valódi tananyaga ennél sokkal átfogóbb, a maga módján ambiciózusabb: mintha az egész történelem újraírhatóságát akarná érzékeltetni az elhallgatott vagy az elnyomott felől. Az egyik novellában szereplő Jean-Pierre-t a narrátor "törléskutatónak" nevezi - hozzá hasonlóan Bán Zsófiát is az érdekli sok írásában, amit korábban kihagytak a történetekből, ami egy esemény, kép vagy egy költői életmű születése mögött, annak takarásában van, amit kitöröltek vagy le sem írtak korábban. Ezt a területet (re)konstruálja. Érdeklődése univerzális, a magyar mellett (kinek mennyire) idegen nyelvek és kultúrák területén kalandozó művelődéstörténeti és kultúratudományi patchworköt akar összeállítani. Antropológiája az ösztönéletnek a (férfi)konvenciókat áthágó részeire koncentrál, az elnyomottak hosszú sora mellett már a nők hatalomátvételéről is hírt adva, mint a Miből lesz a cserebomlás? című, egyébként nem kiemelkedő novellában. Etikája világos és következetes, az élőlények méltóságának és szabadságának megőrzését kívánja, Lajka kutyáig bezárólag.
Az esti kifejezés utal a felnőtt témák jelenlétére, hasonlóan ahhoz, ahogyan az Éjszakai állatkert című novellájának (és egy női antológiának) a címe is erre utalt (az önálló kötetébe is átvett írás most is az egyik legerősebb a gyűjteményben). De a cím szó szerint véve is sokatmondó: az esti iskolák tanulói érettségi nélküli felnőttek - mintha arra a bizonyos hiányzó érettség(i)re készítené elő olvasóit a novellafüzér. A Bán Zsófia-féle érettségi olyan vizsga, amit nem lehet könnyű letenni, a magatartás és a szorgalom is számít, a megmozgatott kulturális anyag mennyisége szempontjából pedig inkább doktoriskolának tűnik, elitképzésnek. Aki lemaradt a sűrű intertextuális anyagban, legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy "Nem kell mindenkinek mindent érteni".
Irodalomértésünkben a didaktika és az esztétika jó ideje szemben áll egymással. Én nem lennék ilyen szigorú, és persze az esztétikai se valami megkérdőjelezhetetlen szempont, sőt. Egyes novellák a "hagyományos", prózafordulat utáni (férfi)kánonba is remekül illeszkednek, mások alig - kérdés, fontos-e ez? Ha viszont nem mérlegelünk "kizárólag művészinek" tudott szempontokkal, egy könyv értékét, fontosságát csak a kulturális gyakorlatban betöltött szerepe alapján becsülhetjük meg. Bővül-e ez a kötet tankönyvcsaláddá? Hányan tanítanak, gyakorolnak majd belőle? Megy-e általa a világ elébb? Bán Zsófia munkáltató tankönyvet írt - hogy tartós tankönyv lesz-e, meglátjuk.
Kalligram, 2007, 232 oldal, 2700 Ft
