Az esszéistaként és a gender studies hazai terjesztőjeként ismert Bán Zsófia első prózakötetével jelentkezett. A jelentkezni szó sugallata ellenére könyve nem egy padból nyújtózkodó diák műve, hanem - amint arról szó lesz - letagadhatatlanul egy tanárnőé, mégis - bár a szerző műveltségben, műgondban (és életkorban) lehagyja a legtöbb elsőkötetest - van benne valami az "első kötetek" hangulatából.

Rövid prózák egyenetlen gyűjteménye, amelyek különféle hangokon, poétikai hagyományokból szólalnak meg, nem keltik egységes egész benyomását. Ami valamennyire összeköti őket, az az írónő jellegzetes humora. A könyv néha mintha már túlságosan humoros igyekezne lenni, de így viszont legalább nem humortalan, és ez örvendetes.

Ami igazán összefogja a rövid darabokat, az nem a szövegekben található, hanem azokon kívül. A frappáns cím - Esti iskola (olvasókönyv felnőtteknek) - és az abból következő elszórt eljárások (feladatok a szövegek végén és néha közepette), meg a nagyszerű "illusztrációs" képanyag (Eperjesi Ágnes munkája) végül mégis létrehoznak valami egységet, amiről érdemes elgondolkodni. Első blikkre ez a koncepció ironikus játék az irodalom tanító funkciójával, a társadalomban elképzelt használati értékével, a tankönyv előállításának hatalmi-ideologikus dimenziójával - vagyis mindezek nevetségessé tétele. Ezt erősítik a groteszk feladatok is, mint: "Írjatok fogalmazást Bátyám, a szomorú keretlegény" címmel! Ügyeljetek a tárgyilagosságra!", vagy: "Mondd el saját szavaiddal, mi az a hajlam! Érvelj ellene vagy mellette!" A helyzet azonban bonyolultabb: Bán Zsófia nem teljesen tagadja mindezeket a funkciókat, sőt - az ironikus csavar után - mintha a maga ideológiai üzeneteit ugyanebbe a pozícióba írná bele. Nemcsak szórakoztatni, gyönyörködtetni, hanem nyilvánvalóan tanítani is akar.

Az egyes darabok előtt mindig tantárgymegjelöléseket olvasunk: földrajz-történelem, kémia-testnevelés stb. Bán Zsófia valódi tananyaga ennél sokkal átfogóbb, a maga módján ambiciózusabb: mintha az egész történelem újraírhatóságát akarná érzékeltetni az elhallgatott vagy az elnyomott felől. Az egyik novellában szereplő Jean-Pierre-t a narrátor "törléskutatónak" nevezi - hozzá hasonlóan Bán Zsófiát is az érdekli sok írásában, amit korábban kihagytak a történetekből, ami egy esemény, kép vagy egy költői életmű születése mögött, annak takarásában van, amit kitöröltek vagy le sem írtak korábban. Ezt a területet (re)konstruálja. Érdeklődése univerzális, a magyar mellett (kinek mennyire) idegen nyelvek és kultúrák területén kalandozó művelődéstörténeti és kultúratudományi patchworköt akar összeállítani. Antropológiája az ösztönéletnek a (férfi)konvenciókat áthágó részeire koncentrál, az elnyomottak hosszú sora mellett már a nők hatalomátvételéről is hírt adva, mint a Miből lesz a cserebomlás? című, egyébként nem kiemelkedő novellában. Etikája világos és következetes, az élőlények méltóságának és szabadságának megőrzését kívánja, Lajka kutyáig bezárólag.

Az esti kifejezés utal a felnőtt témák jelenlétére, hasonlóan ahhoz, ahogyan az Éjszakai állatkert című novellájának (és egy női antológiának) a címe is erre utalt (az önálló kötetébe is átvett írás most is az egyik legerősebb a gyűjteményben). De a cím szó szerint véve is sokatmondó: az esti iskolák tanulói érettségi nélküli felnőttek - mintha arra a bizonyos hiányzó érettség(i)re készítené elő olvasóit a novellafüzér. A Bán Zsófia-féle érettségi olyan vizsga, amit nem lehet könnyű letenni, a magatartás és a szorgalom is számít, a megmozgatott kulturális anyag mennyisége szempontjából pedig inkább doktoriskolának tűnik, elitképzésnek. Aki lemaradt a sűrű intertextuális anyagban, legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy "Nem kell mindenkinek mindent érteni".

Irodalomértésünkben a didaktika és az esztétika jó ideje szemben áll egymással. Én nem lennék ilyen szigorú, és persze az esztétikai se valami megkérdőjelezhetetlen szempont, sőt. Egyes novellák a "hagyományos", prózafordulat utáni (férfi)kánonba is remekül illeszkednek, mások alig - kérdés, fontos-e ez? Ha viszont nem mérlegelünk "kizárólag művészinek" tudott szempontokkal, egy könyv értékét, fontosságát csak a kulturális gyakorlatban betöltött szerepe alapján becsülhetjük meg. Bővül-e ez a kötet tankönyvcsaláddá? Hányan tanítanak, gyakorolnak majd belőle? Megy-e általa a világ elébb? Bán Zsófia munkáltató tankönyvet írt - hogy tartós tankönyv lesz-e, meglátjuk.

Kalligram, 2007, 232 oldal, 2700 Ft