Halálra vált (Philip Roth: Akárki)

Könyv

Roth már az első oldalakon temet. Hőse és halottja semmi esetre sem hősi halott. Nem volt se jó apa, se kitartóan szerető férj, szeretteinek és viszontszeretteinek száma csekély.

Roth már az első oldalakon temet. Hőse és halottja semmi esetre sem hősi halott. Nem volt se jó apa, se kitartóan szerető férj, szeretteinek és viszontszeretteinek száma csekély. A sír felett álló néhány hozzátartozó nem is mind jó szívvel emlékezik meg a megboldogultról. Roth nem mulasztja el megemlíteni, hogy hőse temetésének napján még négyszázkilencvenkilenc hasonló temetést bonyolítottak New York államban.

A statisztika és a túlzott aprólékosság sokszor az író segítségére siet, amikor bizonyítani szeretne valamit. A közölt adatból is látszik, kit temetünk: egy akárkit, kinek élete éppoly szokványosan alakult, mint a temetése. Jól menő reklámszakember volt, a kisboltos ékszerész fia, zsidóságával tizenhárom évesen szakító, első generációs értelmiségi, aki hajlamos volt elhagyni a feleségeit, elvenni a szeretőit és cserbenhagyni a gyerekeit. Szimpla ügy, mindazonáltal Rothnak pont egy ilyen alakra volt szüksége. Olyasvalakire, akinek élettörténete kellőképpen drámaiatlan ahhoz, hogy ne konkurálhasson a halál belépőjével. A gyászkeretes könyvben megelevenedő életnek ugyanis épp a halál a legfontosabb szereplője; egy kivételezett primadonna, aki mellett mindenki más csak sietve felskiccelt alakváz, tétel-bizonyításhoz kirendelt statiszta.

A szerző meglehetősen megengedő magával szemben: Portnoy és Zuckerman alakjából hamar elkészülhetett a mindössze 129 oldalon át életben tartott Akárki, akinek a mindenható (Roth) tétele bizonyítása érdekében hamar elzárja a koszorúereit. Az alkalmazott módszer a tévésorozatokból ismerős: az író nem teremt új figurát (ez nyilván túlzás is lenne néhány oldal kedvéért), inkább szemezget "az előző részek tartalmából". A kapuzárási pánikot ebben az epizódban érelzáródási pánikkal és szeptember 11. alkalmankénti felemlegetésével tetézi, az államokban megrendült bizalmáról azonban egy regénnyel korábban (Összeesküvés Amerika ellen) már számot adott, most a testbe vetett bizalommal számol le. A rövidke történet makkegészséges hőséből kíméletlen hirtelenséggel lesz nagybeteg: a reggeli úszás közben egyszer csak elfogy a levegő, amelyből, bár adódnak még boldog merevedések és virgonc évek, egyre kevesebb jut a hátralévő években. A medencébe még egy ereje teljében lévő, győztes ötvenes ugrik fejest, a partra azonban már egy leszázalékolt, vesztes amerikai vergődik. Átható kórházszag költözik ezzel a történetbe, és egy csapat jól szituált öregember (szomszédok a luxus nyugdíjasotthonban), akiket már csak betegségük milyensége különböztet meg egymástól. 'k töltik meg a kórházi várótermeket; a saját kocsijukkal érkező, keresztrejtvényt fejtő, műtétjükre váró halálraítéltek. A vége felé akad is egy jelenet - egy azon kevesek közül, melyekért megéri átfutni Roth kisregényét -, melynek sikerül visszaadnia a várótermek csendes horrorját. Kár, hogy a szerző még ezután is húzza-halasztja a mondandóját, a végére azonban csak kibukik, ami a szívét nyomta: "Az öregség nem csata, az öregség mészárlás." Ámen.

Fordította: Sóvágó Katalin, Európa Könyvkiadó, 2007, 129 oldal, 1900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.