Fátumot elégiával (Alice Munro: Csend, vétkek, szenvedély)

  • Orosz Ildikó
  • 2007. május 31.

Könyv

Az áprilisi könyvfesztiválon némileg Umberto Eco árnyékába szorultak a kanadai díszvendégek, akik közül épp a legnevesebb nem jött el személyesen.

Alice Munro nálunk kevéssé ismert, pedig a nemzetközi mezőnyben jelentős íróként tartják számon, több rangos díjat kapott, Nobel-várományos. Mostani novelláskötete a második magyarul, egy éve már megjelent a Szeret, nem szeret... Azt Borbás Mária fordította, korrektül; most viszont a kiadónak sikerült megtalálnia Munro igazi magyar hangját: a pontos, az eredetihez híven dísztelen mondatok Mesterházi Mónika munkáját dicsérik.

Nem árt tudatosítani, hogy ezzel a két könyvvel most rögtön a kései Munrót ismerhetjük meg, aki novelláit az emlékezet működése alapján konstruálja, és fontos szerephez juttatja az idősödő, a múltba visszatekintő elégikus nőalakokat. A történetek többsége Kanada vidéki-kisvárosi környezetében játszódik, ez az, amit a szerző - egy rókatenyésztő apa lánya, aki volt pincér, dohányszedő és bejárónő is - saját életéből oly jól ismer, ugyanakkor el is emelkedik ettől a miliőtől. A szereplők szuverén nők, akiket intellektusuk, képességeik, vágyaik kiemelnek a provincialitásból. Elszántan keresik a határokat, óvatosan átlépnek, aztán mégis visszatáncolnak, máskor meg úgy mennek el, hogy vissza se néznek. A fásult élet felszíne alatt áramolnak kis halálok, nagy csalódások. (Csalnak a nők is, de a férfiakkal ellentétben nem mennyiségi, hanem minőségi alapon.) Variációk a menni vagy maradni, a mi lett volna, ha és a hogyan tovább témáira. Sikeres újságírónő évekig rágódik azon, hogy mit rontott el, míg végül beletörődik, hogy felnőtt lánya egyszer csak elment, és örökre kizárta az életéből. Vidéki lovardatulajdonos szomszédasszonya anyagi támogatásával otthagyja perspektívátlan házasságát, de az első kanyarban leszáll a távolsági buszról, és visszaballag a férjéhez. Okos pincérlány fél napot együtt tölt egy szuggesztív, önpusztító orvossal, és úgy dönt, mégsem megy feleségül a férfi jóravaló öccséhez. Ezek a képletek önmagukban nem tűnnek túl eredetinek, ám a pszichológiai mélyfúrás, a szikár párbeszédek és a letisztult nyelv - amely csak akkor kap egy kis girlandot, ha Munro belefeledkezik a végtelen kanadai táj leírásába - sajátos világot hoznak létre. A 40-50 oldalas, mozaikos építkezésű, néha bosszantóan csattanóhiányos novellák szétfeszítik a műfaj határait.

Jellemző az Átverések körkörös, a fátum által többszörösen megbokszolt szerkezete. Alice, az egyedülálló ápolónő kisvárosi rokonsága értetlenségétől övezve minden nyáron bevonatozik Stratfordba megnézni egy Shakespeare-darabot. Egyik alkalommal elveszíti a táskáját, de ez a véletlen hozzásegíti, hogy megismerkedjen egy bevándorló férfival, akivel együtt tölti az estét. Búcsúzáskor a férfi kéri, hogy jövőre találkozzanak ugyanitt, mert neki valamiért még vissza kell utaznia Montenegróba, Alice pedig jöjjön ugyanabban a ruhában, ugyanolyan hajjal. Fura helyzet, hisz alig ismerik egymást, de a nő beleéli magát, megkeresi a térképen Montenegrót, és egy év múlva megjelenik a férfi órásműhelyében. Ám valamiért nem sikerül ugyanabban, csak egy hasonló ruhában jönnie, a férfi pedig egyetlen szó nélkül elkergeti. A nő évekig hurcolja magában a megalázó élményt, míg végül elébe kerül egy idős, leépült beteg, aki hasonlít a montenegróira. Kiderül, hogy a született süketnéma, olykor agresszív férfi Alice szerelmének az ikertestvére, akit, míg élt, a testvére ápolt - hát persze, hogy ő csapta anno Alice orrára az ajtót. Shakespeare többszörös ironikus referenciapontként szerepel, mintha csak a Vízkeresztből vagy valamelyik másik komédiából pattant volna elő az ikrek-szerelem-megtévesztés, csak itt a tévedésre nem a nap végén, hanem egy élet alkonyán derül fény. Az egész annyira banális, komikus és frusztráló, hogy végül az olvasó az, aki a leginkább pofára esik.

A véletlenek, elhibázott döntések és az ezekkel való megbékélés mellett általában megjelenik Munrónál egy kis gótikus borzongás is, valami lefojtott, vad rituálé, egy férj holttestének elégetése a tengerparton, csecsemőhamvak szétszórása a hóban, egy elkóborolt kecske látomásszerű apoteózisa. Ez a vonulat a kötetzáró novella látnoki képességekkel megáldott hősnőjének kissé didaktikus történetében kulminál, és itt már joggal érezhetjük, hogy az eredendően józan, analitikus észjárású szerző túl messzire merészkedik az ezotéria ingoványos talaján. Persze fanyalgásra igazából nincs okunk, hiszen ki tudja, miféle tudás birtokába juthat az ember, mire olyan korba ér, mint a szerző. Munro 76 évesen a hamut hamunak mondja, és elképesztően aktív - néhány éve még a világ száz legbefolyásosabb embere közé is beválasztotta a Times. Rejtély, hogy hófehér hajú, finom úrinő létére mit keresett olyanok társaságában, mint George W. Bush, Bill Gates és Tarantino. Az viszont biztos, hogy igazoltan hiányzott a budapesti könyvfesztiválról, megüzenvén magyar kiadójának, hogy nemigen jár efféle eseményekre, mert helyette inkább ír. Részünkről a szerencse.

Park Kiadó, 2007, 361 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.