Képregény

EpicLine 1. szám

  • Baski Sándor
  • 2013. november 17.

Könyv

Nehéz elhinni, de tény: rendszeresen megjelenő, kizárólag magyar alkotók műveit bemutató képregény-antológia mind ez idáig nem létezett. A korábban a Narancs hasábjain is méltatott Random megfelelt ugyan a kritériumok többségének, de nyomtatásban nem adták ki, ráadásul mindössze három számot ért meg.

Az EpicLine alkotói ennél hosszabb távra terveznek: reményeik szerint a havonta megjelenő, újságosoknál is kapható magazin hosszú évekig fogja boldogítani a műfaj hazai rajongóit. A távlati célok még ennél is merészebbek: az antológia missziója, hogy kitörjön a képregénygettóból, a szélesebb közönséget is meghódítsa, és utat nyisson a hasonló kiadványok számára.

Azzal semmiképp sem lehet az első számot vádolni, hogy nem elég populáris. Rögtön egy magyar szuperhőstörténettel nyitunk; az 1890-es évek Budapestjén játszódó Fekete Hollóban precízen felvonul a műfaj összes kötelező kelléke, úgymint: látványos akciójelenetek, borongós hangulat, de a rendőrök, az alvilág és a maszkos igazságosztó háromszöge is felrajzolódik. Mind Barta Szabolcsnak a Fazekas Attila stílusát idéző, markáns rajzai, mind a korhű, de mégis frappáns dialógok (szerző az EpicLine szerkesztője, Tálosi "Spuri" András) méltatást érdemelnek.

A kiadvány másik induló sorozata jóval eklektikusabb, a Busók ugyanis egy kollektív projekt eredménye - a 5Panels alkotói csoport tagjai felváltva írták és rajzolták a történetet, előzetes forgatókönyv nélkül. A kész művet tavaly már megjelentették (Majd ha fagy!), az EpicLine-ban ennek a sztorinak egy szerkesztett, átírt és kiszínezett változata olvasható. A szörnyvadászatra induló busótanoncok meséje helyenként infantilisabb a kelleténél, de a humora működik, a kaotikussága pedig inkább előnyére, mint hátrányára válik. Az EpicLine-nak egyetlen valódi, de annál szembetűnőbb szépséghibája van: egy havonta megjelenő antológiához képest sajnálatosan karcsú, mindössze 36 oldalas.

36 oldal, 690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.