Képregény

EpicLine 1. szám

  • Baski Sándor
  • 2013. november 17.

Könyv

Nehéz elhinni, de tény: rendszeresen megjelenő, kizárólag magyar alkotók műveit bemutató képregény-antológia mind ez idáig nem létezett. A korábban a Narancs hasábjain is méltatott Random megfelelt ugyan a kritériumok többségének, de nyomtatásban nem adták ki, ráadásul mindössze három számot ért meg.

Az EpicLine alkotói ennél hosszabb távra terveznek: reményeik szerint a havonta megjelenő, újságosoknál is kapható magazin hosszú évekig fogja boldogítani a műfaj hazai rajongóit. A távlati célok még ennél is merészebbek: az antológia missziója, hogy kitörjön a képregénygettóból, a szélesebb közönséget is meghódítsa, és utat nyisson a hasonló kiadványok számára.

Azzal semmiképp sem lehet az első számot vádolni, hogy nem elég populáris. Rögtön egy magyar szuperhőstörténettel nyitunk; az 1890-es évek Budapestjén játszódó Fekete Hollóban precízen felvonul a műfaj összes kötelező kelléke, úgymint: látványos akciójelenetek, borongós hangulat, de a rendőrök, az alvilág és a maszkos igazságosztó háromszöge is felrajzolódik. Mind Barta Szabolcsnak a Fazekas Attila stílusát idéző, markáns rajzai, mind a korhű, de mégis frappáns dialógok (szerző az EpicLine szerkesztője, Tálosi "Spuri" András) méltatást érdemelnek.

A kiadvány másik induló sorozata jóval eklektikusabb, a Busók ugyanis egy kollektív projekt eredménye - a 5Panels alkotói csoport tagjai felváltva írták és rajzolták a történetet, előzetes forgatókönyv nélkül. A kész művet tavaly már megjelentették (Majd ha fagy!), az EpicLine-ban ennek a sztorinak egy szerkesztett, átírt és kiszínezett változata olvasható. A szörnyvadászatra induló busótanoncok meséje helyenként infantilisabb a kelleténél, de a humora működik, a kaotikussága pedig inkább előnyére, mint hátrányára válik. Az EpicLine-nak egyetlen valódi, de annál szembetűnőbb szépséghibája van: egy havonta megjelenő antológiához képest sajnálatosan karcsú, mindössze 36 oldalas.

36 oldal, 690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.