Könyv

Eva Lohmann: Hanna és az elefántnyi távolság; Eli­zabeth Jenner – Kate Wilson – Nia Roberts: Koronavírus

Könyv

Nem vitás, hogy a felnőttekhez hasonlóan a gyerekeknek is számtalan kérdésük lehet a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. Mi okozta, hogy minden gyökeresen megváltozott körülöttük? Egyáltalán: mi ez a vírus, mit és miért nem szabad, és mikor lehet újra kimenni játszani. Nem könnyű most bármit is elmagyarázni a kicsiknek (vagy bárkiknek) úgy, hogy megértsék a lényeget, anélkül, hogy megijednének. Eva Lohmann egy Hanna nevű kislány éle­tét mutatja be a legegyszerűbb és leghétköznapibb szituációkon keresztül, hangsúlyozva, hogy a kérdések tényleg a mindennapjaink részei. A szerző Dorothea Tust kedves, lényegre törő rajzai segítségével magyaráz a kicsiknek az alapvető dolgokról. Például arról, hogy miért kell elefántnyi távolságot tartani egymástól, miért fontos „szuperalaposan és szuperhosszú ideig” kezet mosni, s a vírus hogyan „szörfözik” az emberek között. Elmondja, kikre a legveszélyesebb, hogy megérthessék, miért nem találkozunk ilyen sokáig a nagymamával meg a nagypapával. Igyekszik elfogadtatni, hogy ebben a kifordult világban teljesen normális a szobában rendezett piknik, a rendszeresített kekszsütés vagy épp a végtelenített társasozás és a megannyi mese elolvasása/megnézése, ahogy az is, hogy kis barátaikkal most csak a számítógép vagy a telefon segítségével tarthatják a kapcsolatot. E rövid, a hétköznapokat bemutató történet csak a legalapvetőbb szinten oszt meg tudást a koronavírusról, ezért bevezetőnek ideális, de bizonyos kor fölött és némi karanténban töltött idő után mindez ilyen formában még a gyerekeknek is kevés lesz. (Fordította: Bán Zoltán András. Scolar, 2020, 24 oldal, 999 Ft)


 

 

 

 

A bővebb és mélyebb tájékozódáshoz segítség lehet a kimondottan ismeretterjesztésre szolgáló, többszerzős Koronavírus című könyv, amely mesei körítés nélkül próbál meg minden olyan alapvető és fontos tudnivalót közreadni tömören és könnyen befogadhatóan, amit a gyerekeknek is érdemes tudni az új szóról, amit nemrég tanultak és olyan nagy változást hozott az egész világ életé­be. A szakértői (orvosi, tanári, pszichológusi) segítséggel megírt, Axel Scheffler érzékenyítő rajzaival kiegészülő segédlet egyebek mellett arra is kitér, hogy mi lesz, ha elkapja valaki a vírust, mitől függ, hogy ki és milyen mértékben betegszik meg, s miért félnek az emberek. S hogy van-e gyógymód.

A fontos kiadvány a konkrét ismereteken túl a járvány pszichológiai hatásával, annak lelki vetületeivel is foglalkozik, így azt is sorra veszi, milyen, ha ennyi időt otthon kell tölteni, hogyan segíthet egy gyerek a karanténban, hogyan teheti hasznossá magát – és a természetesen mindenkit foglalkoztató kérdést is felteszi: mi lesz ezután? Bár egy ideig nagy buli lehetett otthon maradni és akár csupa olyasmit csinálni, amit korábban nem feltétlenül, nem olyan mértékben volt szabad, de a váratlan és félelmekkel teli teljesen új helyzet – akár a szülői reakció tükrében is – bizonytalanságot szülhet bennük is. Legyen tehát fogalmuk arról, hogy mi és miért zajlik körülöttük, hogy választ kaphassanak a kérdéseikre és feldolgozhassák az esetleges félelmeiket. Szükségük is lehet rá, mert ehelyett rendre csak azt látják, hogy „jön a törzs”, ahol egy Müller Cecília nevű néni a valós kérdéseket nyunyókázva ignorálja, a szülők tanácstalansága láttán pedig az olykor irreális félelmeik akár nehezen feloldható szorongássá növekedhetnek.

(Fordította: Rét Viktória. Pagony, 2020, 15 oldal, ingyenes, elérhető online)

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.