Ezer új és ezer régi - Müller Péter Sziámi: Dalszövegkönyv. Összes: 1980-2005 (könyv)

  • Keresztesi József
  • 2005. szeptember 29.

Könyv

A dalszöveg múzsája egy trampli. A saját közegéből - a zenei világából - kiszakadva a legritkább esetben képes normálisan viselkedni. Fülsértő, slendrián, nem lehet emberek közé vinni.

S ami a legszebb az egészben: gyakran a legkiválóbb dalszövegek is hanyatt vágódnak, ha kihúzzuk alóluk a dallam szőnyegét. A dalszöveg olvashatósága ennélfogva nem műfaji kérdés, hanem inkább arra vonatkozik, hogy az adott szöveg képes-e átlépni az alkalmazott költészet határát - azt a határt, amely tehát nem a jó és a gyönge, a minőségi és az odakent szövegek között húzódik, hanem akár két kitűnő dalszöveg között is. Az egyik megszólal zene nélkül, a másik dokumentum marad, egy dal dokumentuma.

A magyar dalszövegírás történetében talán senki sem tartózkodott annyit ezen a túloldalon, mint Müller Péter Sziámi.

A titok nyitja valahol a slágerek természetében kereshető. Minden emlékezetes, nagy slágerben van néhány sor, esetleg csupán egy sorpár vagy egy refrén, amelyik telitalálat. Amely akkor is önállósul és megtapad a fülben, ha a szöveg további részét elfelejtjük. A dalszövegírás az erős mondatok, a frappáns sorpárok költészete.

"De amíg te dugsz engem / Én benned bízok, nem a Seduxenben", például.

Müller nagyobb számban pakolja ezeket a sorokat a szövegeibe, mint magyar nyelven előtte bárki, és aztán szorosra húzza őket. Jó kis franciakulcs van a kezében, a páratlanul erős rímtechnikája. Emellett pontosan tudja azt is, hogy a jó rím nem puszta díszítőelem, hanem kötőanyag. A magyar dalszövegköltészetben új szintre emelte a szerepét, a szövegei nagy teherbírását nem utolsósorban a rímek és a szójátékok hálója biztosítja.

Mindettől akár még üresbe is futhatna az egész, jópofa trendi dumákba. Müller Péter Sziámi témái azonban a kezdetektől fogva tabusértő témák voltak: a szex és a politika, illetve a kettő metszéspontja, a perverzió. Ha közvetlen hatást kellene megnevezni, elsőként nyilvánvalóan Molnár Gergely neve merülne föl (akinek máig nincs lovas szobra a szülővárosában, de nem lesz ez így mindörökké). Müller igen sokat tett azért, hogy Molnár Gergely és a Spions zenekar neve ne merüljön feledésbe, a szövegeit ugyanakkor igen fontos vonások választják el Molnár dalaitól: a nyelvi játékosság, az erőteljes humor, illetve (a nyolcvanas évek elejét leszámítva) a tragikus hangütés hiánya. A punk nihilista dühét hagyományként kapta Müller, de az egyszerre játékos és kihívó iróniával ő oltotta be.

A számos régi vágású expunk fanyalgását kiváltó tanító attitűd, a beavatás-struktúra a kilencvenes években teljesedik ki a szövegekben. Egyfelől azonban észre kell venni, hogy ez a lehetőség legalább a nyolcvanas évek közepétől benne rejlett az életműben. Másfelől pedig, noha rend és káosz kérdésében jómagam valamivel istenkísértőbb álláspont felé hajlok, mint Müller Péter Sziámi ("És bár nem ígérték, hogy lesz Isten / Mi kételkedünk a szkepszisben"), a Sziámi zenekar dalainak túlnyomó része mégiscsak képes egyszerre fenntartani a tanítás és az irónia kontextusát: "Mondjuk, ha egyszer eltűnne az egyszerű, szürke / Nadrágomból az egyik él / Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz / De közben azért a jó is él". Egy olyan tanító pedig, aki bír némi öniróniával, nem kíváncsi arra (nem arra kíváncsi), hogyan mondja vissza a tanítvány a leckét - részemről pedig ez esetben rendben is volna a dolog.

A kötet a 2005-ös, vadonatúj anyaggal kezdődik, ilyenformán visszafelé lapozhatjuk végig a történetet. Ez a történet pedig még ott is tartogatott meglepetéseket, ahol nem számítottam rá. Az URH korszakos jelentőségéről talán nem pont a Narancs olvasóit kell győzködnöm, és talán az is elhihető, hogy a korombeli, szépen öregedő poprajongók lelkiismeretesen felkészültek az anyagból. És persze abban is biztos voltam mind ez idáig, hogy oda-vissza ismerem a korpuszt. Ehhez képest ott a háromszázkettedik oldalon a Tűzzel játszol című, egészen elképesztő darab: "Ez az ország / Üres lesz nélküled / Kihalt tribünök / Néptelen terek / Ez az ország / A levegőbe' lóg / Semmi sincs kész / Csak a nekrológ". Lehet, hogy az én filológiai ismereteim voltak hiányosak, de az is lehet, hogy tényleg nem játszották ezt a számot, hanem eltették jobb időkre, és akkor ez sem lett volna ésszerűtlen döntés. Tényleg a tűzzel játszottak, viszont ez a játék még mindig egészségesebbnek tetszik a mai, áttetriszezett délutánoknál.

Müller Péter Sziámi ücsörög a furcsa nullás évek kellős közepén, és néha megpiszkálja a tüzet, legyen mivel játszanunk, ha eljön az idő.

 

Jonathan Miller Kft., Budapest, 2005, 344 oldal, 2980 Ft, CD-melléklettel: Szemelvények a Songwriters'-évadból

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.