S ami a legszebb az egészben: gyakran a legkiválóbb dalszövegek is hanyatt vágódnak, ha kihúzzuk alóluk a dallam szőnyegét. A dalszöveg olvashatósága ennélfogva nem műfaji kérdés, hanem inkább arra vonatkozik, hogy az adott szöveg képes-e átlépni az alkalmazott költészet határát - azt a határt, amely tehát nem a jó és a gyönge, a minőségi és az odakent szövegek között húzódik, hanem akár két kitűnő dalszöveg között is. Az egyik megszólal zene nélkül, a másik dokumentum marad, egy dal dokumentuma.
A magyar dalszövegírás történetében talán senki sem tartózkodott annyit ezen a túloldalon, mint Müller Péter Sziámi.
A titok nyitja valahol a slágerek természetében kereshető. Minden emlékezetes, nagy slágerben van néhány sor, esetleg csupán egy sorpár vagy egy refrén, amelyik telitalálat. Amely akkor is önállósul és megtapad a fülben, ha a szöveg további részét elfelejtjük. A dalszövegírás az erős mondatok, a frappáns sorpárok költészete.
"De amíg te dugsz engem / Én benned bízok, nem a Seduxenben", például.
Müller nagyobb számban pakolja ezeket a sorokat a szövegeibe, mint magyar nyelven előtte bárki, és aztán szorosra húzza őket. Jó kis franciakulcs van a kezében, a páratlanul erős rímtechnikája. Emellett pontosan tudja azt is, hogy a jó rím nem puszta díszítőelem, hanem kötőanyag. A magyar dalszövegköltészetben új szintre emelte a szerepét, a szövegei nagy teherbírását nem utolsósorban a rímek és a szójátékok hálója biztosítja.
Mindettől akár még üresbe is futhatna az egész, jópofa trendi dumákba. Müller Péter Sziámi témái azonban a kezdetektől fogva tabusértő témák voltak: a szex és a politika, illetve a kettő metszéspontja, a perverzió. Ha közvetlen hatást kellene megnevezni, elsőként nyilvánvalóan Molnár Gergely neve merülne föl (akinek máig nincs lovas szobra a szülővárosában, de nem lesz ez így mindörökké). Müller igen sokat tett azért, hogy Molnár Gergely és a Spions zenekar neve ne merüljön feledésbe, a szövegeit ugyanakkor igen fontos vonások választják el Molnár dalaitól: a nyelvi játékosság, az erőteljes humor, illetve (a nyolcvanas évek elejét leszámítva) a tragikus hangütés hiánya. A punk nihilista dühét hagyományként kapta Müller, de az egyszerre játékos és kihívó iróniával ő oltotta be.
A számos régi vágású expunk fanyalgását kiváltó tanító attitűd, a beavatás-struktúra a kilencvenes években teljesedik ki a szövegekben. Egyfelől azonban észre kell venni, hogy ez a lehetőség legalább a nyolcvanas évek közepétől benne rejlett az életműben. Másfelől pedig, noha rend és káosz kérdésében jómagam valamivel istenkísértőbb álláspont felé hajlok, mint Müller Péter Sziámi ("És bár nem ígérték, hogy lesz Isten / Mi kételkedünk a szkepszisben"), a Sziámi zenekar dalainak túlnyomó része mégiscsak képes egyszerre fenntartani a tanítás és az irónia kontextusát: "Mondjuk, ha egyszer eltűnne az egyszerű, szürke / Nadrágomból az egyik él / Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz / De közben azért a jó is él". Egy olyan tanító pedig, aki bír némi öniróniával, nem kíváncsi arra (nem arra kíváncsi), hogyan mondja vissza a tanítvány a leckét - részemről pedig ez esetben rendben is volna a dolog.
A kötet a 2005-ös, vadonatúj anyaggal kezdődik, ilyenformán visszafelé lapozhatjuk végig a történetet. Ez a történet pedig még ott is tartogatott meglepetéseket, ahol nem számítottam rá. Az URH korszakos jelentőségéről talán nem pont a Narancs olvasóit kell győzködnöm, és talán az is elhihető, hogy a korombeli, szépen öregedő poprajongók lelkiismeretesen felkészültek az anyagból. És persze abban is biztos voltam mind ez idáig, hogy oda-vissza ismerem a korpuszt. Ehhez képest ott a háromszázkettedik oldalon a Tűzzel játszol című, egészen elképesztő darab: "Ez az ország / Üres lesz nélküled / Kihalt tribünök / Néptelen terek / Ez az ország / A levegőbe' lóg / Semmi sincs kész / Csak a nekrológ". Lehet, hogy az én filológiai ismereteim voltak hiányosak, de az is lehet, hogy tényleg nem játszották ezt a számot, hanem eltették jobb időkre, és akkor ez sem lett volna ésszerűtlen döntés. Tényleg a tűzzel játszottak, viszont ez a játék még mindig egészségesebbnek tetszik a mai, áttetriszezett délutánoknál.
Müller Péter Sziámi ücsörög a furcsa nullás évek kellős közepén, és néha megpiszkálja a tüzet, legyen mivel játszanunk, ha eljön az idő.
Jonathan Miller Kft., Budapest, 2005, 344 oldal, 2980 Ft, CD-melléklettel: Szemelvények a Songwriters'-évadból
