Futball és filozófia

Jimmy Burns: Beckham és Spanyolország (Hatalom, sztárság, Real Madrid

  • B. I.
  • 2005. szeptember 29.

Könyv

David Beckham alighanem napjaink legismertebb labdarúgója: s bár remek játékos, hírnevét nem kizárólag futballtudásának köszönheti, mint hajdanán Pelé vagy Maradona, hanem annak, hogy a "globalizált marketing" világában a neve igazi brand lett.

Jelen kötet alaptétele legalábbis ez, és oly következetesen pakolja a tényeket egymás mellé, amelyekből aztán meggyőzően vonja le következtetéseit, hogy nehéz vele vitatkozni. Burns értelmezésében a Beckham márka hódító útjának evidens fejleménye, hogy az angol válogatott kapitánya nevelőegyesületéből, a Manchester Unitedből a Real Madridhoz igazolt - hiszen a spanyol csapat klubszinten valósítja meg tudatosan mindazt, ami Beckhamnek egyénileg sikerült.

Az 1953-ban, Madridban született neves angol futballszakíró nem puszta életrajzot ír, bár munkájában azok sem csalódnak, akik elsősorban Beckham-sztorikra vágynak (és persze a Spice Girls-rajongók is megkapják a magukét, amennyiben a nejről, Vitoria "Posh" Beckhamről is sok szó esik). Sőt: a korábban az FC Barcelonáról vagy Maradonáról sikeres könyvet megjelentető Burns a főszerepet nem is az angol válogatott játékosra, hanem a Real Madridra és a spanyol történelemre (Történelemre) osztotta. Imponáló forrásanyagot mozgatott meg annak érdekében, hogy megrajzolja azt a történeti-kulturális közeget, amelybe Beckham 2003 nyarán megérkezett. A Spanyolországhoz rengeteg szállal kötődő szerző jól érzékelhetően otthonosan mozog a terepen: röpködnek a különféle filozófiai, irodalmi, históriai és politikai utalások. A közölt beszélgetések élvezetesek és nem egy tekintetben meghökkentőek: kiderül például, hogy a Real korábbi igazgatójában, a volt argentin válogatott Valdanóban, vagy a közelmúlt diadalmas Real-edzőjében, Vincente del Bosquéban egy-egy filozófus veszett el. (Utóbbi kedvenc írója Unamuno, a múlt század első felének Európa-szerte divatos spanyol esszéistája.) Igaz, a foci iránt az átlagnál jobban érdeklődő nem szembesül falrengető újdonságokkal: az, hogy a Real Madrid a politikai elszigeteltségtől szenvedő

Franco-rezsim kirakatcsapata

volt, közismert; mint ahogyan például az is, hogy a "spanyol" politika központosító törekvéseivel szemben álló katalánok számára a Barcelona is több volt, mint labdarúgócsapat (és ugyanez a helyzet a baszk Athletic de Bilbaóval vagy Real Sociedaddal). Burns ugyanakkor megérthetővé teszi és árnyalja e mára közhellyé lett tényeket. Szerinte nem arról van szó, hogy Franco felkarolta a Realt, amely aztán e kivételezettség miatt lett naggyá, hanem arról, hogy a rendszer felismerte: a legendás (Di Stefano-, Puskás-féle) Madrid sikerei mögé bújva talán maga is kitörhet a karanténból. Mindenesetre a Realnál - noha legendás elnöke, Bernabeu vállaltan elkötelezett francóista volt - soha nem kívántak politikai ügyet kreálni a futballból. És nemcsak azért, mert ebben az összefüggésben ők voltak "a" rosszak (az elnyomó centrum kegyeltjei), hanem sokkal inkább azért, mert legfőbb ambíciójuk mindig is a világ legjobb futballklubja imázs megtartása és erősítése volt. Márpedig e célkitűzéssel ellentétes az a szemlélet, amely az eredményességet a pályán kívüli dolgokkal is méri. Ahogyan a bölcselkedő hajlamú Valdano igen éleslátóan megfogalmazta: a Real Madriddal ellentétben "az FC Barcelona túl sokat gondolkodik politikai kategóriákban. A legrosszabb dolog, amit egy focistával tehet az ember, ha ürügyet ad neki arra, hogy igazolja sikertelenségét."

A könyv eddigi méltatásai Burns legnagyobb erényének azt tartják, hogy globális kontextusba helyezi mind a futballt, mind a Beckham-jelenséget. Rögtön tegyük hozzá: a kötet buktatója is e szándéka lehet. Az utalások tömkelege, a szorosan vett tárgytól való számtalan elkalandozás nemcsak a pompás felkészültség, az eredetiség érzetét keltheti az emberben, hanem a fontoskodó, műveltkedő fecsegését is; e sorok írója mindenesetre többször érezte azt, hogy Burns túlzásba viszi a "futballbölcseleti" megközelítést.

Ám ha valaki úgy vélné, hogy lételméleti távlatokba helyezni egy - mégoly fantasztikusan nyesett - keresztlabdát nem merész, formabontó vállalkozás, hanem komolytalan áltudományoskodás, még nyugodtan kezébe veheti a könyvet. Hiszen Burns, hála szertelen mesélőkedvének, számtalan olyan részlettel szolgál, amely megannyi gondos szerzői konstrukciónál többet mond a jelenkor futballvilágáról. A Beckham átigazolását megelőző tárgyalások,

félrevezető manőverek,

manipulatív kiszivárogtatások, titkos tárgyalások technikájának leírása a világpolitika nagydiplomáciai koreográfiáját idézi; a Perezt (a Real jelenlegi, gigantomán terveket hajszoló elnökét) és Fergusont (a United alapvetően konzervatív szemléletű menedzserét) megidéző történetek világossá teszik, hogy miben különbözik az angolok fociról vallott elképzelése a spanyolokétól (és mindenki másétól) - hasonlóképpen az olyan odavetett anekdoták is, mint például a Beckham elsőszülött fiáról szóló (világrajöttekor a londoni bukmékerek 10 000 az 1-hez adták, hogy Brooklynt valamikor éppúgy kiállítják egy Anglia-Argentína rangadón, mint édesapját 1998 nyarán a franciaországi világbajnokságon).

A kötet, ha nem vesszük a kelleténél komolyabban, végső soron szórakoztató munka. A magyar szöveget a manapság mind gyakoribbá váló nyelvi slendriánság nem jellemzi, ámbár szomorú, hogy az egyik legszínvonalasabb kiadónk gondozta könyvben is feltünedeznek mellbevágó megoldások (például: "pampá-k-nak"); nem sokról van szó, nem is szőrszálhasogatni akarunk, de hát az Európával szembeni mércénk változatlanul magas.

 

Európa, 2005, fordította: Szabó László Zsolt, 342 oldal, ármegjelölés nélkül

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.