Csak azok gondolhatják, hogy a rockzene és a gasztronómia két külön kategória, akik figyelmen kívül hagyják a magyar hagyományokat. A hetvenes évek hazai kemény rockerei például sokkal inkább a babgulyással és a pacalpörkölttel turbózták fel magukat, mint különféle kábszerekkel, és az se véletlen, hogy pont Pakson találták ki a gastrobluesfesztivált, ahol a jó halászlé legalább annyira fontos, mint egy jól sikerült gitárszóló.
A Gastrock azonban nem Deák Bill Gyula vagy Török Ádám konyhai kalandjait dolgozza föl, a tartalomjegyzékből főleg veterán (külföldi) rocksztárok köszönnek vissza Iggy Poptól a Guns’N’ Rosesig, a Led Zeppelintől a Sex Pistolsig: Pritz Péter nem túl szigorú, sztorizós lexikoncikk-gyűjteményt írt meg képregényes dekorációval, fotók helyett László Márk karikatúráit használták.
Ahogy a könyvben szereplő zenekarok, úgy a formátum is csak az újszülötteknek okozhat meglepetést; ha nem csal az emlékezetünk, a nyolcvanas évek végén magyarul is megjelent az a jópofa, eredetileg talán francia könyv, ami a Képregényes rockenciklopédia címet viselte. Kaja nélkül a Gastrock is pont ilyen lenne, de Fábián Anna receptjeivel mindjárt más a felállás. Már a receptek is izgalmasak (Iggy Popnál még a kutyánkra is gondoltak a szerzők), sőt az sem erőltetett, hogy az étkek neve összecseng az aktuális zenekar dolgaival, de azért az elkészítés koreográfiája a legjobb. A recepteket ugyanis úgy állították össze, hogy a konyhai lépéseket egy-egy lemez dalához rendelték („Paradise City 6.36 – Tegyük bele a hagymát és a fokhagymát, pároljuk üvegesre”), így mire végighallgatjuk azt a bizonyos lemezt, kész vacsora. Már csak azért is érdemes letesztelni ezt az eljárást, mert ezerszer jobb mókának ígérkezik, mint idegbeteggé válva követni egy szabványos szakácskönyv útmutatásait.
Boook, 2016, 200 oldal, 5990 Ft
