Könyv

Könyv: Szólítson Jerrynek! (Joyce Maynard: Otthon a világban)

Lássuk, mitől is érdekes ennek az ötven felé járó amerikai nőnek az életrajza. Kizárólag attól, hogy valamikor az ősidőkben, tizenkilenc éves korában néhány hónapig együtt élt egy nagy emberrel, J. D. Salingerrel. És ezt most - a kilencvenes évek végén - megírta. Erre szerződött vele a kiadó, ez tette bestsellerré a könyvet Amerikában, ezért fordították le idegen nyelvekre.
  • Bori Erzsébet
  • 2003. június 12.

Könyv: Etnográfiából utópiába és viszont (Victor Turner: A rituális folyamat)

Borges az olyan, mint Hernádi és Erdély együtt, és még ki tudja, mi minden - írta a hetvenes években Molnár Gergely költő és punkművész. Nos, Victor Turner (1920-1983) az olyan, mint Durkheim és Bahtyin együtt, és még ki tudja, mi minden - így például Arnold van Gennep, Claude Lévi-Strauss, William Blake, Martin Buber és talán még egy ezoterikus-misztikus utalásokkal hivalkodó beatköltő is. Etnográfusok és látnokok egy diskurzusban: régi-új öszszeállítás ez, hiszen az utópia egy tökéletes társadalom etnográfiája, az etnográfia pedig nemritkán (mindig) át van szőve utópikus motívumokkal és ígéretekkel. A két beszédmód egymásba hatolását a "writing culture" néven hódító elmélet más megvilágításba is helyezheti. Eszerint az antropológiai írásmű allegorikus karakterű, szövege mást (is) mond, mint a belészőtt, az antropológus saját világához képest idegen társadalmi, kulturális tapasztalat. Turner műve esetében ez a megközelítés vagy inkább perspektíva megsokszorozódik: betű szerint a könyv tudományos klasszikus és bestseller, a kulturális antropológiai megközelítést előrelendítő és mára agyonidézett szaktanulmány, de spirituális jelentése szerint az ember egzisztenciális kérdéseire válaszoló életfilozófiai kalauz is egyúttal.
  • Havasréti József
  • 2003. június 12.

Múzeumok modernizációja: Emberarcú gyűjtemények

Két hete a Nemzeti Múzeum kertje eszményi hét végi programmal csalogatta múzeumközelbe a kisgyerekes szülőket: az 1996 óta hagyományos Múzeumok Majálisán kezelésbe lehetett venni igazi műtárgyakat (simogatni kitömött medvét, forgatni negyvenéves tévékamerát, ütni villanyírógépet), vásárolni ásványt, eszkábálni fakardot, rajzolni filctollal zászlót, kóstolni maceszt, korongozni, gyöngyöt fűzni és így tovább. Legvonzóbb arcukat mutatták a múzeumok - a jelszóvá váló jelzőnek megfelelően látogatóbarát módon jelentek meg, színesek és közvetlenek voltak, feledtetvén morcos teremőrt és használhatatlan honlapot, de főleg a méltatlan körülményeket, melyek között gyűjteményeiket tárolni, restaurálni, kutatni, bemutatni kénytelenek, hogy a gyarapításról ne is beszéljünk.
  • Ko Vang-csi
  • 2003. június 5.

Cigányok a felsőoktatásban: Első generáció

A közoktatásban részt vevő cigányok helyzetéről készült számos felmérés egybehangzó tanulsága szerint könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint egy roma diáknak leérettségizni. "A cigány tanulók érettségit adó középfokú intézményből ugyanakkora eséllyel jutnak tovább a felsőoktatásba, mint nem cigány társaik. Mivel azonban a középfokra való bejutásnál már hatalmas esélykülönbség van, a cigány hallgatók azonos mértékben alulreprezentáltak a főiskolákon és egyetemeken" - írja egy 1997-es tanulmány. Ennek az állításnak némileg ellentmondani látszik, hogy bár 1971 és 1993 között háromszorosára nőtt az érettségiző cigány fiatalok száma, a felsőoktatásban részt vevők aránya egészen a legutóbbi évekig 0,2-0,3 százalék körül mozgott.
  • Zsuppán András
  • 2003. május 15.

Munkalehetőségek Amerikában: "A harmadáért is csináltam volna"

Magyarországon sok szervezet foglalkozik egyetemisták nyári kiutaztatásával, a legnagyobbak a Council Exchange, az Interexchange, az AWE-Usa, a CampUSA hálózatához tartoznak. Nem önmagukban szerveznek nyári programokat, hanem nagy cégek helyi képviselőjeként működnek. A jelentkezési díjak - attól függően, hogy első utazásról van-e szó, illetve milyen programra jelentkeznek a diákok - 600 és 1100 USD között ingadoznak. Ebben az ideiglenes munkavállalási vízum megszerzéséhez szükséges költségek szerepelnek, a repülőjegy ára nem. Tehát ahhoz, hogy egy átlagos magyar hallgató a New York-i JFK reptéren kiléphessen az érkezési oldalon kezében a J-1-es vízummal, 250-350 ezer forintos indulótőke kell.
  • Körmendi Ádám
  • 2003. május 15.

Szorongás az egyetemen: Neurositas

Az idegenkedés az antidepresszánsoktól azért nem teljesen indokolt, mert kémiailag szinte ugyanazt a hatást fejtik ki az agyban, mint a pszichoterápia. Ezzel az erővel lehetne az egészséges étkezéstől és a rendszeres sportolástól is idegenkedni, hiszen ezek is "manipulálják" agyi folyamatainkat.
  • R. Andróczy Orsolya
  • 2003. május 15.

Se tisztelet, se díj (A műfordítás helyzetéről)

Krisztus születése után 150 évvel közép-ázsiai származású buddhista szerzetes érkezik Kínába, és ott a következő húsz évben szent szövegek fordításával foglalkozik. Tevékenysége nyomán kezd elterjedni a buddhizmus Kínában.
  • Halasi Zoltán
  • 2003. május 1.

Igazat mondanak-e a bestsellerlisták?: Mint a vízfolyás

A Der Spiegel 1961-ben jelentkezett előszőr könyvsikerlistával, amit 30 éve a Buchreport című szaklap készít el számára két kategóriában (szépirodalom, szakkönyv) heti rendszerességgel. Az elmúlt évtizedekben ennek a rangsornak volt a legnagyobb presztízse. 2001-ben a Focus saját listával jelentkezett, és vitatta a hamburgi versenytárs rangsorának megbízhatóságát. Pszicholó-giailag a legjobb pillanatban: a
  • Bogár Zsolt
  • 2003. április 24.

Könyv: Dzsentrilobogó (Lovik Károly: A kertelő agár)

Lovik Károly a fin de siécle magyar irodalmának egyik legkarakteresebb figurája. A Hét és a Nyugat novellistája, akadémiai díjjal kitüntetett regényíró, emellett a lovassport angol szaklapokban publikáló, nemzetközi hírű tekintélye: három ízben nyeri el a Lady Londonderry tenyésztési díjat, a Tornyay-istálló vezetője, a Vadász- és Versenylap kiadója és szerkesztője. Anglomán világpolgár, a legjobb európai körökbe bejáratos literary gentleman. "Életemben semmi különös nem történt velem - írja önmagáról. - Az önéletrajzírásnál látja az ember, milyen üres és rövid az élete, milyen lényegtelenek azok az események, amelyeket egykor fontosnak tartott, milyen magától értetődő és sima a földi pályánk, ha visszafelé nézünk rá. Ha még egyszer elölről kellene kezdenem a földi küzdelmet, megint csak író lennék, és megint csak régi szerszámaimat keresném meg."
  • Keresztesi József
  • 2003. április 24.

Könyv: Szívem, Herz (Müller Péter: A lélek színpada I-II.)

Ahatvanas évek elején dramaturggyakornok voltam a Madách Színházban. Ott találkoztam Müller Péterrel, akiben először fedeztem föl a létező világfik legjobbikát, a színházi embert. Ez utóbbi meghatározhatatlan figura, nem író, nem színész, nem rendező, nem dramaturg; egyik sem és mindegyik. Müller inkább mindegyik volt, kivéve színész. Úgy néztem rá, mint a (színházi) falanszter Ádámjára - Madáchéra, nem a Madách akkori főrendezőjére -, aki a tudvágyat tárgyhoz nem kötvén átlátni kívánta az egészet. Egy nap kiderült, hogy nem korlátlanok a lehetőségei. Új darabot írt, és fölolvasta a színház igazgatója, Both Béla előtt. Dramaturgslapajként jelen lehettem az exkluzív eseményen, melyre az úgynevezett protokollszobában került sor, disztingvált körülmények között. A darab címe Wild volt, és arról szólt, hogy valaki ellop egy atombombát, mert - azt hiszem - így akarja kizsarolni a világ megmentését. Nekem tetszett, a direktornak nem, amit stande pityere közölt a szerzővel. A részletekre nem emlékszem tűélesen, de arra igen, hogy földúltan távoztam, magamban háborogva a magyar drámaíró méltatlan sorsán.
  • Koltai Tamás
  • 2003. április 24.