| Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - világirodalom
1. Vaszilij Grosszman: Élet és sors (ford.: Soproni András, Európa, 2012) 152 pont 2. Jonathan Franzen: Javítások (ford.: Bart István, Európa, 2012) 92 pont 3. Mileta Prodanovic: Kert Velencében (ford.: Csordás Gábor, L'Harmattan, 2012) 42 pont 4. Pier Paolo Pasolini: Korom vallása (ford.: Csehy Zoltán, Kalligram, 2013) 40 pont 5-6. Jonathan Franzen: Szabadság (ford.: Bart István, Európa, 2012) 30 pont Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején (ford.: Győri László, Európa, 2012) 30 pont 7. Leonyid Cipkin: Nyár Badenben (ford.: Gábor Sámuel, Gondolat, 2012) 25 pont 8-9. Gottfried Benn: Kígyóból a kanyar (ford.: Mohácsi Árpád, Kalligram, 2013) 23 pont Marilynne Robinson: Gilead (ford: Pásztor Péter, Magvető, 2012) 23 pont 10-11. Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr (ford.: Goretity József, Libri, 2013) 16 pont Andre Makine: Örök szerelmek könyve (ford.: Szoboszlai Margit, Ab Ovo, 2012) 16 pont Szavazók: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Faragó Kornélia, Gács Anna, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi,Lapis József, László Ferenc, Margócsy István, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás. A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap. A listás könyvek megvásárolhatók az Írók boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu). |
Az Élet és sors például, melynek tavalyi megjelenése tényleg ünnep és esemény volt, úgy teremti újra a nagyregényt, hogy mindezzel tisztában van: a sztálini Szovjetunió és a Harmadik Birodalom nagy összecsapása áll a haditudósítóként Sztálingrádot végigcsináló újságíró által szerzett filozófiai-történeti-családtörténeti óriástabló középpontjában, az emberről és a korról szerzett brutális és megalapozott tudás. Továbbá - mindennek ellenére - kényszer és szabadság küzdelme, mert a regény, legyen bár a háború és a lágerek regénye, ha figurákat kíván alkotni, nem tud teljesen lemondani a szabadságról. A könyvet hazájában "kétszáz évig kiadhatatlannak" minősítették, csak a nyolcvanas években jelent meg Nyugaton. Ez a könyv tényleg olyan, hogy - szavazóinkkal teljes egyetértésben - muszáj felszólítgatnunk és szekíroznunk önöket: tényleg, komolyan, mindenképpen vegyék meg, a következő számok egyikében ki is kérdezzük. Mindezt Bán Zoltán András markáns és a maga módján szintén megfontolandó álláspontja ellenére, aki lényegében rosszul megírt, bár tagadhatatlanul bátor és derék tézisregénynek írta le Grosszman könyvét a kákán is csomót kereső lapunk hasábjain (A realizmus újabb problémái, Magyar Narancs, 2013. március 21.).
Miután ezzel végeztek, további oldalak ezrei várnak önökre: Jonathan Franzen mindkét nagyregénye fenn van a listánkon, a Javítások rögtön a második helyen, bár az Élet és sorstól jócskán leszakadva, míg az előző listán is szereplő Szabadság a harmadik helyről csúszott vissza. A közép-nyugati középosztály életének - a regény végére talán kissé megkérdőjeleződő - teljes kilátástalanságát megéneklő Javításokon még mi sem fanyalogtunk. Sajátos nagyregénységét Köves Gábor kollégánk írta le: "A nagy formátum kézben tartása egyfelől, másfelől pedig az a csodás képesség, mellyel Franzen virtuóz módon elveszik a részletekben. Ugyanazzal a hévvel merül bele az oldalszaporító, jelentéktelen leírásokba, mint amivel egy teljes emberéletet képes érzéssel végigpörgetni alig néhány oldal leforgása alatt" (Rém rendes családok, Magyar Narancs, 2013. március 7.).
Mileta Prodanovic regénye egy városról (Belgrádról), a fiatalkorról, egy illúzió vesztéről és a borzalmas szerb kilencvenes évekről beszél. A délszláv irodalom közvetítői, a fordítóként rengeteget dolgozó Csordás Gábor és az utószót író Radics Viktória nem először adnak esélyt arra, hogy felfigyeljünk szomszédjaink lebilincselő irodalmi életére. Kár, hogy jobbára nem élünk ezzel az eséllyel, ezúttal ne hagyjuk ki. Az utóbbi időben némiképp feléledő világirodalom-kritika e tekintetben még nem sietett eléggé a segítségünkre.
A Kalligram nagyszerű Pasolini-sorozatának már több darabja megfordult listánkon. A titokzatos, nyomasztó, sokféle Pasolini képének további árnyalását teszik lehetővé versei. Az életműsorozatok melletti másik nagyszerű kezdeményezésük az előző századi líra óriásainak kiadása Kavafisztól Zbigniew Herberten vagy Seamus Heaneyn át - most éppen - a Gottfried Benn nevű bonyolult és vitatott óriásig. Bár ez alkalommal Kocziszky Éva az ÉS hasábjain talált némi kivetnivalót a kiadás koncepciójában és a fordítási megoldásokban (Ex libris, 2013. március 8.). Gottfried Benn azért így is Gottfried Benn marad.
Az eredetileg matematikus Eugen Ruge első regénye szintén történeti kérdésekkel szembesít, amelyek errefelé, az egykori szovjet tömbben különlegesen nehezen vesztik aktualitásukat. Az NDK történetét tárgyazza úgy, hogy arra kényszerít, értsük meg a rendszer működtetőit: ne mentsük fel, de értsük meg őket, mert csak így van esélyünk arra, hogy megértsük saját szerepünket is abban, ami velünk történt, és így a múlt tényleg elmúlhasson. Papp Sándor Zsigmond éppen erre világít rá rövid, tartalmas kritikájában a Népszabadságban (A kialudt pipa esete, 2012. december 4.).
Aztán ismét Szovjetunió, ezúttal hetvenes évek, onnan érkezünk az idősödő Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijjel és fiatal feleségével Badenbe, hogy az egzaltált géniusz fájdalmas belső küzdelmeibe nyerjünk bepillantást. Ennek a különösen szép könyvnek a szerzője, Cipkin sem publikálhatott ott, ahol élni volt kénytelen, Amerikából indulva érkezett hozzánk a szöveg. A könyvben továbbá néhány novellát és Susan Sontag meleg hangú méltatását is megtalálhatják.
Nick Hornby kedves szerzője, Marilynne Robinson második, Pulitzer-díjas regénye egy amerikai protestáns lelkészfamíliáról tudósít. "Regényében - amely nem más, mint egy hetvenhetedik évében járó, a halálára készülő öreg pap egyetlen, hétéves kisfiához írott levele - a keresztyén hit lép színre. És rögtön kiderül, hogy a hit nem rétegprobléma, a protestáns keresztyén emberképet, világlátást mégsem lehet félresöpörni, mert egyetemes létélmény és -példázat. Az angolszász országokban egyszerre lesz világi könyvsiker s gyülekezeti bibliaórák közös olvasmánya" - írja a Parókia portálon Tóth Sára ("Felfelé szállnak a parázs szikrái").
Szergej Kuznyecov más világ: sötét szex, thriller, gyilkosság, ráadásul - Baranyi Katalin ekultura.hu-n megjelent ajánlója szerint - az olvasóval is meglehetősen perverz és ravasz játékokat játszik a Pillangóbőr. Holtversenyben vele a szintén orosz eredetű, immár francia író Andre Makine örök szerelmekről szóló novellafüzére zárja a sort. Az áttekinthetetlenül nagy világirodalmi kínálatban fentebbiek csak a legfontosabbak - és a lista korántsem hiánytalan. A most esedékes könyvfesztivál pedig további, tekintélyes munícióval szolgál majd, de azért külön felhívnánk a figyelmüket az itthon - Ámosz Ozhoz képest - aránylag kevéssé ismert izraeli író, David Grossman A világ végére című, csodálatos könyvére.
