Két nő, két generáció, közös szenvedély, évekig tartó dialógus. Weiler Katalin tanár és szociális munkás egy évtizeden át folytatott beszélgetéseket a példaképéből barátjává váló Ferge Zsuzsával. Az idén 85 éves szociológus először ragaszkodott ahhoz, hogy a lejegyzett anyag kettejük közt maradjon, de végül kötélnek állt, és megszületett a mű. A Nem cserélek elveket az életút-beszélgetések címkét kapta, és van benne minden: családtörténet ük-ükapákig visszamenőleg, zsidó mindennapok és elhurcolt rokonok, Szerb Antal a nappaliban, egyedül helytálló, iszonyú kemény és harcos édesanya, francia diákévek, egyetemi lázadás, szerelem és statisztika. A történetek mégsem vadregényes lányregénybe illő emlékfoszlányok, hanem a társadalmi egyenlőtlenségekre mindvégig érzékeny, többnyire reflexív visszaemlékezések, amelyekből kibomlanak a holokauszt, 1956, a Kádár-rendszer és a rendszerváltás történetei. Megelevenedik az elmúlt ötven év értelmisége, a szociálpolitika és a szociális munka világa, a szegénység felszámolására irányuló programok és azok kudarca. És persze beszivárog az aktuálpolitika, az Orbán-rezsim szegénységet tagadó, semmibe vevő politikája és a szélsőjobb újbóli fenyegetőzése.
Ferge Zsuzsa őszinte, mégsem teljes kitárulkozása önéletrajznak kevés, pályaképnek és kordokumentumnak nem egészen kerek, mégis sűrű a szöveg, tele sokrétű, újraolvasásra érdemes történettel. Az olvasó hiányérzetének kielégítésére szükség volna a többi, el nem mondott személyes és szakmai kalandra, még tízévnyi beszélgetésre.
Készítette: Weiler Katalin. Noran Libro, 2016, 256 oldal, 3600 Ft
