A titokzatos földönkívüliek jelenléte, illetve az időutazás lehetősége általában külön-külön is garancia arra, hogy a fontoskodás és a misztikum mögött valami zsibbasztó idiótaság rejtőzik. Az itthon is meglepően sikeres Érkezésben a két tünet együtt jelentkezik, mégsem betegszik bele a film, hanem megmarad jófajta, szórakoztató és ötletgazdag sci-finek. Ugyanaz elmondható Ted Chiang novellájáról is, amely a forgatókönyv alapjául szolgált, és amely egyetlen gyűjteményes kötetének címét is adja. A szerző éppen azzal lett kultikus figurája a műfajnak, hogy eddig megejtően keveset publikált: az elmúlt 25 évben mindössze 15 elbeszélést. Alapstruktúrájuk szinte mindig ugyanaz: egy elsőre bombasztikusnak, de felületesnek tűnő ötletet addig fejtegetnek, amíg az érdekessé nem válik. Erre a legjobb példa a Szépségvakság, amelyben egy szoftver képes kikapcsolni az agyban a szépség érzékelését: ebből az egyszerű felvetésből sokszólamú novella születik, amely meglepő terepen tud érvényes állításokat tenni politikai korrektségről, testkultuszról és propagandáról.
A műfajának minden fontos díját többször is begyűjtő írót azért magasztalja számos amerikai kritikus, mert matematikai precizitással komponálja meg rendkívül sűrű szövegeit. Ez nem mindig igaz: a Bábel tornya megkapó részletgazdagsága például átcsap terjengősségbe; a Nature magazin felkérésére született Az emberi tudomány fejlődése pedig kapkodós, sehova nem tartó kis szösszenet. A szuperintelligencia következményeit viszont nagyon is alaposan végiggondolja az Értsd meg!, de ez meg pont annak a személyességnek és empátiának a hiányát sínyli meg, amely az anya-lánya viszonyt megmutató címadó novellát és a házasságok mindennapjaiba is betekintő Nullával való osztást túlrepíti a tudományos fantáziálás körén.
Fordította: Galamb Zoltán, Huszár András, Juhász Viktor, Pék Zoltán, Török Krisztina. Agave, 2016, 309 oldal, 3480 Ft
