Egykoron sztárügyvéd volt, most a világ legkeresettebb íróinak egyike. John Grisham 1984-től ontja magából úgynevezett regényeit, 1991 óta pedig -eredeti foglalkozását odahagyva - kizárólag az írásnak él. Érthető: a cuccait 60 millió (!) példányban adták ki széles e világon, valamennyi eddig megjelent regényéből (A Cég, Siralomház, A Pelikán-ügyirat, Az ügyfél, Ha ölni kell) film készült, amelyek hozták is a suskát, százmilliót tisztán. Minimum. Grisham pedig körmöl, egyre csak ír, éjt nappallá téve, fáradhatatlanul. És nem dolgozik hiába: alighogy elkészült Az esőcsináló, máris megtörténtek az előkészületek legújabb munkájának (The Runaway Jury) a megfilmesítéséhez.
Tudjuk, egy Grisham-adaptáció tető alá hozásához a rendezőre nemigen van szükség, aki ismeri Alan Pakula vagy Joel Schumacher Grisham-filmjeit, vélhetően sejti, mire gondolok. Szolgai illusztrációk mind, és kész. A producerek is ezzel a mércével mérnek, aranyba és -most első ízben - a film címébe foglalják szerzőjük nevét. John Grisham´s The Rainmaker, jól hangzik, ugye? Rendezte Francis Ford Coppola.
Mit számít, hogy az összes eddigi regényfeldolgozás közül épp ennek a filmnek van a legkevesebb köze Grishamhez. Az esőcsináló, megkockáztatom, helyenként már-már artisztikus darab, mindenesetre kevésbé harsogó és kevésbé az olcsó hatásokat megcélzó film, mint a korábbi adaptációk. Ehhez persze Coppola kellett, mégpedig nemcsak a rendező, a forgatókönyvíró is. Régen volt, tán igaz se, amikor Coppola maga írta meg filmje szcenárióját. Most mégis ez történt.
Túl vagyunk a Draculán, túl a Jacken, azoknak nem ő írta. Szörnyülködtek is a nézők. Coppola levonta a megfelelő konzekvenciákat: megrázta magát, és nekifogott a forgatókönyvnek. Úgy tűnik, nem döntött rosszul.
A sztori: a frissen végzett, fiatal ügyvédjelölt harcot indít a korrupt és érdekei érvényesítéséért mindenre kész biztosítótársaság ellen. Tárgyalás tárgyalást követ, aztán hirtelen égszakadásra földindulás, és győz az igazság, nem árulok el nagy titkot vele. Győz, de - meglepetés - nem dicsőül meg senki, a gonosz féreg alig veszt valamit, következésképpen a záróképben sem világítanak színes, vidám cirkuszi fények. Diszkrét, melankolikus vég.
A rendező egyébként a film során végig rutinosan és jól kormányoz a melodrámába tévelyedés veszélyét hordozó cselekményelemek között. Pedig a Claire Danes játszotta figurának, közvetve a szerelmi szálnak a történetébe illesztésével a kísértés fokozottabban van jelen. Bár az is igaz, hogy a Grisham-művekben, illetve az azokból készült filmes adaptációkban a nyál fő forrásvidéke nem a love story: a történet általában a tárgyalóteremben csúszik át melodrámába.
A szakmában Coppola legendás hírnévnek örvend színészvezetői képességeit illetően, s erre most sem cáfol rá. Az esőcsináló főszerepéhez egy kivételes képességű, bár korábban jószerivel tökéletesen ismeretlen színészt talált: Matt Damon meggyőzően adja az idealizmustól a kijózanodásig, a realitások józan beméréséig tartó rögös utat bejáró ügyvédbojtárt. John Voight és a film humorát nagy részben szállító Danny DeVito, mint általában, most is jól virítják a magukét, sőt a rendező még Mickey Rourke-öt is rá tudta venni, hogy a maximumot kaparja elő magából: a gusztustalan zugügyvéd szerepében hosszú idő után először nyújt hiteles alakítást a színész. Neki való szerep, lubickol is benne.
Nincs ezzel az opusszal semmi baj. Coppola megkísérelte a lehetetlent, megrendezni egy Grisham-témát. Amit lehetett, kihozott belőle, Az esőcsináló voltaképp az író első, valamennyire ízlésesen adaptált regénye. De mégis csak Grisham, és ez a courtroom drama-féle izé már nagyon unalmas.
Tosoki Gyula
John Grisham´s The Rainmaker, színes, amerikai, 135 perc; John Grisham regénye alapján írta és rendezte: Francis Ford Coppola; fényképezte: John Toll; látvány: Howard Cummings; zene: Elmer Bernstein; szereplők: Matt Damon, Claire Danes, John Voight, Danny DeVito, Mickey Rourke; a UIP-Duna Film bemutatója
