Könyv

Földvári András: Elmentem világgá! – 80 sztorival a Föld körül

Könyv

A 2018-ban nyugdíjba vonult, egész életében légitársaságoknál dolgozó turisztikai szakember arról híres, hogy a Föld összes országában megfordult, és járt néhány „el nem ismert” területen is, például Hegyi-Karabahban, Transznyisztriában vagy Abháziában.

Utazásainak története a világ számos olyan pontjára elkalauzol, amelyet nem tudnánk biztonsággal elhelyezni a térképen, és ad némi pluszt a kötetnek az is, hogy a globális utazási korlátozások idején állt elő vele a kiadó. Az átlagosan 3–5 oldalas szösszenetek persze nem adhatnak részletes leírást egy-egy helyszínről, így a fő kérdés az, sztoriként működnek-e. A kép vegyes: Földvári mesélőkedve ugyanis az olyan kuriózumoktól, mint Szergej Bubka ugrórúdjainak szállítása az utastérben az olyan banalitásokig terjed, mint a feleségével elköltött sör és sült csülök Münchenben. Az érdekesebb dolgok gyakran nem a városokban, inkább a reptereken esnek meg Földvárival, a kötet erényei közé tartozik annak bemutatása, hogyan boldogul a Dél-Szudánhoz hasonló egzotikus országok határőreivel. A szerző humora ugyanakkor gyakran hat erőltetettnek (mi a vicces abban, hogy egy turistacsoport hithű muszlimnak hazudja magát, hogy bejuthasson egy mecsetbe?), az úti céljai helyszínén dúló politikai konfliktusokat pedig egyfajta elemelkedett naivitással kezeli.

Soknak tűnik a 80 történet, de a mennyiség a vége felé mégiscsak átcsap minőségbe, és az olvasó megérteni véli, mi hajtja a szerzőt újabb tájak és repterek felé.

21. Század Kiadó, 2020, 320 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.