Frászt érdemelsz többet!

Lori Gottlieb: Légy a felesége!

  • Orosz Ildikó
  • 2012. február 6.

Könyv


Negyvenezer dollár: ennyivel magasabb éves jövedelmet kell összevakarnia egy az átlagnál alig 3 centivel alacsonyabb amerikai férfinak ahhoz, hogy ugyanolyan vonzónak találtassék a párválasztás „piacán”. Sovány vigasz! Egyfelől legalább elmondhatjuk, hogy nem csak minket, nőket mérnek farra, kilóra, másfelől ettől nekünk nem lesz jobb. Az axióma mégiscsak az, hogy egy nő értéke harmincöt felett rohamosan zuhan, negyven felett pedig – ha mégoly okos, sikeres is, és ahhoz képest jól tartja magát – a nullával konvergál. Ellenben a férfiak értéke ez idő tájt masszívan nő, hisz’ mi az a kis kopasz folt cserébe a stabil egzisztenciáért.

Tudja ezt Lori Gottlieb is, amikor az unalomig ismert témát járja körül: miért halogatják a nők a párválasztást, miért él olyan sok nő negyven felé egyedül. Magába néz, és kénytelen elismerni, hogy a hozzá hasonló nagyigényű, anyagilag független, posztfeminista fajta irreális elvárásokkal rendelkezik a párkapcsolatokról, és ráadásul az énképe is torz. Egyre várjuk a tízpontos, családcentrikus macsót, sorra tesszük lapátra az erős nyolcasokat, aztán csodálkozunk, ha végül a lejárt szavatosságú ötpontosok maradnak. Az öntudatra ébredt nő a kompromisszumokat megalkuvásnak tekinti, és megszállottan hiszi, hogy ő többet érdemel. Pedig egy frászt! Addig fikázunk, míg jól megszívjuk – így az üzenet, persze jó bő lére eresztve.

A könyvet kiemeli az önsegítő tucatirodalomból néhány jól megírt jelenet, és az, hogy Gottlieb saját élettörténetével hitelesíti tárgyát: a negyedik X közeledtével eszmél rá, hogy még mindig nem találta meg az igazit, vagy ha volt is vele dolga, fiatalon más értékrend szerint osztályozott. A biológiai vekker azonban ketyeg, úgyhogy szül gyorsan egy gyereket, akinek jobb híján a spermabankból választ apukát. És ez még csak a kezdet: a nevelődésregény-szerű történetben sorra járja a házasságközvetítőket, internetes társkeresőket böngész, rapidrandikon rémüldözik a kínálaton (elképzeli, miről beszélgethetne vacsoránál a deres halántékú rovarirtóval: drágám, mi újság a csótányokkal?), kifaggat indiai gurut és helyi rabbit arról, hogy mit kellene másképp csinálnia. Belső átalakulása azonban szemlátomást későn következik be, úgyhogy joggal marad el a hepiend.

Park, 2011, 341 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.