Negyvenezer dollár: ennyivel magasabb éves jövedelmet kell összevakarnia egy az átlagnál alig 3 centivel alacsonyabb amerikai férfinak ahhoz, hogy ugyanolyan vonzónak találtassék a párválasztás „piacán”. Sovány vigasz! Egyfelől legalább elmondhatjuk, hogy nem csak minket, nőket mérnek farra, kilóra, másfelől ettől nekünk nem lesz jobb. Az axióma mégiscsak az, hogy egy nő értéke harmincöt felett rohamosan zuhan, negyven felett pedig – ha mégoly okos, sikeres is, és ahhoz képest jól tartja magát – a nullával konvergál. Ellenben a férfiak értéke ez idő tájt masszívan nő, hisz’ mi az a kis kopasz folt cserébe a stabil egzisztenciáért.
Tudja ezt Lori Gottlieb is, amikor az unalomig ismert témát járja körül: miért halogatják a nők a párválasztást, miért él olyan sok nő negyven felé egyedül. Magába néz, és kénytelen elismerni, hogy a hozzá hasonló nagyigényű, anyagilag független, posztfeminista fajta irreális elvárásokkal rendelkezik a párkapcsolatokról, és ráadásul az énképe is torz. Egyre várjuk a tízpontos, családcentrikus macsót, sorra tesszük lapátra az erős nyolcasokat, aztán csodálkozunk, ha végül a lejárt szavatosságú ötpontosok maradnak. Az öntudatra ébredt nő a kompromisszumokat megalkuvásnak tekinti, és megszállottan hiszi, hogy ő többet érdemel. Pedig egy frászt! Addig fikázunk, míg jól megszívjuk – így az üzenet, persze jó bő lére eresztve.
A könyvet kiemeli az önsegítő tucatirodalomból néhány jól megírt jelenet, és az, hogy Gottlieb saját élettörténetével hitelesíti tárgyát: a negyedik X közeledtével eszmél rá, hogy még mindig nem találta meg az igazit, vagy ha volt is vele dolga, fiatalon más értékrend szerint osztályozott. A biológiai vekker azonban ketyeg, úgyhogy szül gyorsan egy gyereket, akinek jobb híján a spermabankból választ apukát. És ez még csak a kezdet: a nevelődésregény-szerű történetben sorra járja a házasságközvetítőket, internetes társkeresőket böngész, rapidrandikon rémüldözik a kínálaton (elképzeli, miről beszélgethetne vacsoránál a deres halántékú rovarirtóval: drágám, mi újság a csótányokkal?), kifaggat indiai gurut és helyi rabbit arról, hogy mit kellene másképp csinálnia. Belső átalakulása azonban szemlátomást későn következik be, úgyhogy joggal marad el a hepiend.
Park, 2011, 341 oldal, 3500 Ft
